39. Az élettársi kapcsolat

39.1. Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése

6:514. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]

(1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

(2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.

Az élettársi kapcsolat szabályozása érdemben nem tér el a korábbitól. Két olyan személy között jöhet létre élettársi kapcsolat, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett életközössége vagy élettársi kapcsolata. Nem élettársi kapcsolat az egyenesági rokonok vagy a testvérek érzelmi és gazdasági közössége sem; a féltestvérek azonban a korábbiaktól eltérően akár létesíthetnek is élettársi kapcsolatot.

Az élettársi kapcsolatot a jogalkotó két helyen, a Családjogi Könyvben és a Kötelmi Jogi Könyvben szabályozza. A fő, minden élettársi kapcsolatra irányadó szabályokat a Hatodik Könyv tartalmazza; a Családjogi Könyv szerint a közös gyermek léte teszi az élettársi kapcsolatot családjogi kapcsolattá, és az szabályozza a kapcsolat családjogi vonatkozásait. A vagyonjogi kérdések a Hatodik Könyvben kaptak helyet.

Ugyanannak a személynek két vagy több életközössége nem állhat fenn; e vonatkozásban változatlanul irányadó a BH2004. 504. számú eseti döntésben kifejtett iránymutatás.

Kimaradt a törvényből a más, közös háztartásban élők vagyoni viszonyainak szabályozása a törvényből, miközben a gyakorlatban egyre változatosabb együttélési formákkal találkozunk. Gyakran szülő és gyerek, máskor testvérek, ismét máskor barátok, vagy laza érzelmi kapcsolatban (vagy akár anélkül) élők osztják meg otthonukat, s gondoskodnak közösen a mindennapi élet szükségleteinek a fedezéséről, s ilyenkor akár vagyontárgyakat is szerezhetnek közös gazdálkodásuk eredményeként. Az sem kizárt, hogy akár kettőnél több személy is részt vegyen ebben a közös gazdálkodásban. Részletes szabályozás hiányában az esetlegesen keletkező jogvitákat elsősorban a felek megállapodása alapján kell elbírálni. Természetesen – eltérő megállapodás hiányában – nem kizárt az élettársi kapcsolat vagy a polgári jogi társaság szabályainak analóg alkalmazása, illetve a felek akár egyéb jogcímeken is szerezhetnek közös tulajdont.

Vissza a tartalomjegyzékhez

39.2. Az élettársi vagyonjogi szerződés

6:515. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]

(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely - szerződés vagy e törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet.

(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

Az élettársi vagyonjogi szerződés új rendelkezés, jóllehet eddig sem volt akadálya, hogy az élettársak a vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezzék. A rendelkezés jelentőségét az adja, hogy egyértelműen szabályozza a szerződés harmadik személyekkel szembeni hatályát.

Vissza a tartalomjegyzékhez

39.3. Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer

6:516. § [Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]

(1) Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.

(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben, valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.

(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.

(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer alapvetően abban tér el a korábbi szabályozástól, hogy míg az a reálszerzés talaján állt (a szerzésben való közreműködés tényével közös tulajdon keletkezett), az élettársak önálló vagyonszerzők az együttélés alatt. A vagyonszaporulat megosztását az életközösség megszűnése esetén követelhetik. A bírói gyakorlat már korábban is alkalmazta analóg módon a különvagyonra vonatkozó, a házassági vagyonközösségre irányadó szabályokat az élettársi kapcsolatban is – ezt magáévá téve a törvény kifejezetten előírja, hogy a különvagyonra vonatkozó szabályokat az élettársi kapcsolatban élők vagyoni viszonyaira is alkalmazni kell.

A vagyonszaporulat megosztása során változatlanul irányadó, hogy a szerzésben való közreműködés határozza meg a felek részesedését, azzal, hogy a háztartási munka mellett a gyermeknevelésben, valamint a másik fél vállalkozásában végzett munkát is a szerzésben való közreműködésnek kell tekinteni.

Ez nyilván akkor merül fel, ha az élettárs foglalkoztatása nem valamely kifejezetten nevesített jogviszony, visszterhes szerződés (pl. munkaszerződés, megbízási szerződés, stb.) alapján történik. Ilyenkor véleményem szerint fokozott gondossággal vizsgálandó, hogy a végzett munka ellentételezésére az élettársat a szerződés szerint megillető díjazás alkalmas-e; ellenkező esetben elképzelhető, hogy a szerzésben való közreműködés körében értékelni kell a különbözetet. Problémát vethet fel az is, ha az élettárs foglalkoztatása a vállalkozásban önálló jogcímen történt ugyan, ám az alapján díjazást nem vagy nem teljes körűen kapott. Ilyen esetben a késedelem jogkövetkezményét feltehetően az érintett szerződés megszegésére irányadó szabályok szerint kell levonni, és nincs helye annak, hogy a bíróság azt a szerzési arány meghatározásánál értékelje (természetesen a felek ettől szerződéssel eltérhetnek).

Hasonlóképpen problematikus lehet a másik élettárs vállalkozásában végzett munkával elért jövedelem adózása is. Ha ugyanis az élettársi kapcsolat fennállása alatt a vállalkozásban végzett munka a vagyonszaporulatból való részesedés, mint váromány formájában nyer díjazást, az nyilvánvalóan nem számít jövedelemnek, szemben az önálló jogviszony alapján megkapott díjazással.

Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedésre és a megosztásra a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell alkalmazni. Fontos tehát rámutatni, hogy az élettársak között – hacsak a 6:515. § (2) bekezdése alapján ki nem kötötték – nem keletkezik vagyonközösség.

Az alábbiakban ismertetünk néhány eseti döntést, amelyekben foglalt iránymutatás az új törvény értelmezése során is alkalmazhatónak tűnik, s néhány olyat, amely meghaladott: