32. A kárbiztosítási szerződés

32.1. a kárbiztosítási szerződés általános szabályai

Kárbiztosítási szerződésről akkor van szó, ha a biztosító szolgáltatása a biztosított kárának megtérítésében vagy a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében áll [6:439. § (2) bekezdés]. Az új Ptk. a kárbiztosítási szerződések általános szabályai között azokat a rendelkezéseket helyezi el, amelyeket a vagyonbiztosításra és – speciális szabály hiányában – a felelősségbiztosításra is alkalmazni kell.

32.1.1. a túlbiztosítás tilalma

6:458. § [A túlbiztosítás tilalma]

(1) A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét. A biztosított érdek értékét meghaladó részben a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani. E rendelkezés ellenére is lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig.

(2) A biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító szolgáltatási kötelezettségének felső határa a biztosítási összeg.

Az új Ptk. a régi Ptk. szabályozásával [549. §] megegyezően rendelkezik a túlbiztosítás tilalmáról, azzal az eltéréssel, hogy

32.1.2. többszörös biztosítás

6:459. § [Többszörös biztosítás]

(1) Ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül egyhez vagy többhöz benyújtani.

(2) A biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni, fenntartva azt a jogát, hogy a többi biztosítóval szemben arányos megtérítési igényt érvényesíthet.

(3) A biztosítók a (2) bekezdésben írt megtérítési igény alapján a kifizetett kárt egymás között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel arányosan viselik, amelyeknek megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában külön-külön felelnének.

Az új Ptk. arra a gyakorlati problémára figyelemmel szabályozza a többszörös biztosítást, hogy ha ugyanazt az érdeket több biztosító is biztosítja egymástól függetlenül, akkor sok esetben egyik sem hajlandó kifizetést teljesíteni a biztosított részére, hanem a biztosítók „egymásra mutogatnak”. Az új Ptk. ezért kifejezetten rögzíti, hogy a biztosított szabadon választhat a biztosítók között, és amelyik biztosítóhoz a kárigényét benyújtotta, az köteles a saját szerződése alapján kifizetést teljesíteni. A törvény emellett rendezi a biztosítók egymás közötti megtérítési igényét is.

A szabályozás gyakorlati alkalmazhatósága körében kérdéses, hogy a kifizetést teljesítő biztosító milyen módon szerez majd tudomást a többi biztosító személyéről, az általuk kötött biztosítási szerződések pontos tartalmáról, és így a kárviselés pontos arányáról.

32.1.3. alulbiztosítás

6:460. § [Alulbiztosítás]

Ha a biztosítási összeg a biztosított érdek értékénél kisebb, a biztosító a kárt a biztosítási összegnek a vagyontárgy értékéhez viszonyított arányában köteles megtéríteni.

Az alulbiztosítást az új Ptk. tartalmában a régi Ptk.-val [553. § (2) bekezdés] megegyezően szabályozza, azzal a pontosítással, hogy nem a „vagyontárgy értékét”, hanem a biztosított érdek értékét szabályozza, így ez a rendelkezés nemcsak a vagyonbiztosítás, hanem a felelősségbiztosítás körében is irányadó. A szabály erre figyelemmel került elhelyezésre a kárbiztosítási szerződés általános szabályai között.

32.1.4. fedezetfeltöltés

6:461. § [Fedezetfeltöltés]

(1) Az adott biztosítási időszakra vonatkozó biztosítási összeg az ugyanazon biztosítási időszakban bekövetkezett biztosítási esemény miatt kifizetett összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél a díjat megfelelően kiegészíti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezményt a biztosító abban az esetben alkalmazhatja, ha arra legkésőbb a szolgáltatás teljesítésével egyidejűleg írásban felhívta a szerződő fél figyelmét, és a fedezetfeltöltés díját közölte.

(3) Ha a szerződő fél a fedezetfeltöltés jogával nem él, a szerződés a kifizetett összeggel csökkentett biztosítási összeg mellett marad hatályban a folyó biztosítási időszakra.

Az új Ptk. a szerződő fél védelme érdekében a fedezetfeltöltés körében a régi Ptk. szabályozását [554. §] kiegészítette a (2) és (3) bekezdésben írt rendelkezésekkel. Ez az újítás abból a gyakorlati problémából ered, hogy a szerződő fél sok esetben nincs tisztában a fedezetfeltöltés hiányának jogkövetkezményével. Ezért a biztosító ezt a jogkövetkezményt csak akkor alkalmazhatja, ha erre írásban, megfelelő időben felhívta a szerződő fél figyelmét, egyúttal közölve a fedezetfeltöltés díját is. A fedezetfeltöltés a szerződő félnek azonban nem kötelezettség, hanem csak lehetőség, így az új Ptk. kifejezetten rendezi azt az esetet is, ha a szerződő fél nem él ezzel a lehetőséggel.

Az új Ptk. elhagyja a régi Ptk.-nak azt a rendelkezését, mely szerint a fedezetfeltöltés szabályát a felelősség- és a balesetbiztosítás körében nem lehet alkalmazni, hiszen a fedezetfeltöltést a kárbiztosítási szerződés általános szabályai között helyezi el, így az a felelősségbiztosítás körében is irányadó.

Ezek a rendelkezések a 6:455. § d) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.

32.1.5. a biztosító teljesítése

6:462. § [A biztosító teljesítése]

Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szerződésben a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles szolgáltatását teljesíteni.

Az új Ptk. a régi Ptk. rendelkezését [553. § (1) bekezdés] egy rugalmas, az adott esethez igazodó szabállyal kiegészítve rögzíti, hogy a biztosító a teljesítés előkészítéséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles a teljesítésre. Ennek elmulasztása esetén a biztosító késedelembe esik.

32.1.6. kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség

6:463. § [Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség]

(1) A szerződő fél és a biztosított a kár megelőzése érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást köteles tanúsítani. Ezt az elvárhatósági követelményt kell támasztani abban az esetben is, ha a szerződés szabályozza a szerződő fél és a biztosított kármegelőzési teendőit, előírja a kár megelőzését vagy enyhítését célzó eszközöket, eljárásokat, szakképzettségi követelményeket.

(2) A szerződő fél és a biztosított a biztosító előírásai és a káresemény bekövetkezésekor adott utasításai szerint, ezek hiányában az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelménye szerint köteles a kárt enyhíteni.

(3) A kárenyhítés szükséges költségei a biztosítási összeg keretei között akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.

(4) Alulbiztosítás esetén a biztosító a kárenyhítés költségeit a biztosítási összeg és a vagyontárgy értékének arányában köteles megtéríteni.

Az új Ptk. a régi Ptk. rendelkezéseit [555. §] kiegészítve nemcsak a biztosított, hanem a szerződő fél és a biztosított kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségét is előírja, melyek általános mércéje az adott helyzetben általában elvárható magatartás elve [1:4. § (1) bekezdés].

A kár megelőzése érdekében a szerződő fél és a biztosított a szerződésben előírtak szerint kötelesek eljárni, de ezek mellett is meg kell felelniük az elvárhatóság követelményének. A kárenyhítés körében viszont a szerződő fél és a biztosított elsődlegesen a biztosító előírásai és utasításai szerint kötelesek eljárni, és csak ezek hiányában irányadó az általában elvárható magatartás követelménye.

A szakasz világosan elkülöníti a kármegelőzést [(1) bekezdés] és a kárenyhítést [(2) bekezdés]. A kármegelőzésnél az elvárhatósági mércét mindig teljesíteni kell, akkor is, ha a szerződés szabályozza a kármegelőzési teendőket. Ezzel szemben a kárenyhítés körében elsődleges a biztosító előírása és utasítása, és csak ezek hiányában érvényesül az elvárhatóság követelménye.

A szabályozás összhangban van az 1:4. § (1) bekezdésével is, hiszen az elvárhatósági mérce akkor érvényesül, ha a törvény eltérő követelményt nem támaszt. Márpedig a 6:463. § (2) bekezdés szabályozása ilyen eltérő követelményt jelent, mert a biztosító előírásait, utasításait kell elsődlegesen betartani.

A kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésének legsúlyosabb szankciója a biztosító mentesülése [6:464. § (2) bekezdés].

Az új Ptk. a régi szabályozást kiegészítve egyértelművé teszi, hogy a kárenyhítés szükséges költségei csak a biztosítási összeg keretei között terhelik a biztosítót, akkor is, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.

Ezek a rendelkezések a 6:455. § e) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.

32.1.7. mentesülés a szolgáltatási kötelezettség alól

6:464. § [Mentesülés a szolgáltatási kötelezettség alól]

(1) A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással

a) a szerződő fél vagy a biztosított;

b) a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, üzletvezetésre jogosult tagjuk vagy az általános szerződési feltételben meghatározott munkakört betöltő alkalmazottjuk, tagjuk vagy megbízottjuk; vagy

c) a biztosított jogi személynek az általános szerződési feltételben meghatározott vezető beosztású tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére jogosított tagja, munkavállalója vagy megbízottja okozta.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.

A biztosító mentesülésének szabályait az új Ptk. azzal a módosítással veszi át a régi Ptk. rendelkezéseiből [556. §], hogy valamennyi mentesülési esethez szándékos vagy súlyosan gondatlan kárt okozó magatartás szükséges.

Ezek a rendelkezések a 6:455. § i) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.

32.1.8. állapotmegőrzési kötelezettség

6:465. § [Állapotmegőrzési kötelezettség]

(1) A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotán a biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges.

(2) Nem áll be a biztosító szolgáltatási kötelezettsége, ha a megengedettnél nagyobb mértékű változtatás következtében a biztosító szolgáltatási kötelezettségének elbírálása szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak.

Az állapotmegőrzési kötelezettség szabályait az új Ptk. lényegi módosítás nélkül veszi át a régi Ptk. rendelkezéseiből [557. §]. A szövegszerű pontosítás szerint az állapotmegőrzési kötelezettség határidejét nem a biztosító szabályzata, hanem a biztosítási szerződés állapítja meg.

32.1.9. rendes felmondás

6:466. § [Rendes felmondás]

(1) A határozatlan időre kötött szerződést a felek írásban, a biztosítási időszak végére, harmincnapos felmondási idővel felmondhatják.

(2) A felmondási jog legfeljebb három évre zárható ki. A felmondási jog három évnél hosszabb időre történő kizárása a három évet meghaladó részében semmis.

(3) Ha a szerződés három évnél hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a szerződést bármelyik fél felmondhatja.

(4) A szerződő fél felmondása esetén a biztosító követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb tartamára tekintettel nyújtott (a továbbiakban: tartamengedmény).

Az új Ptk. lényegében változtatás nélkül átveszi a régi Ptk. rendelkezéseit [551. §], azzal a kiegészítéssel, hogy a felmondási jog három évnél hosszabb időre történő kizárása a három évet meghaladó részében semmis, a többi részében érvényes. Emellett a (4) bekezdés kifejezetten rögzíti, hogy a biztosító a szerződő fél felmondása esetén követelheti a tartamengedmény megfizetését, amely lehetőség a törvényi rendelkezésen, és nem a biztosító szabályzatán alapul.

32.1.10. részleges díjfizetés

6:467. § [Részleges díjfizetés]

(1) Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg, és a biztosító - a díjfizetési kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - eredménytelenül hívta fel a szerződő felet a befizetés kiegészítésére, a szerződés változatlan biztosítási összeggel, a befizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn.

(2) Ha a szerződés a díj nemfizetése miatt megszűnik, a biztosító követelheti a tartamengedmény időarányos részének megfizetését.

A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának szabályaihoz [6:449. §] hasonlóan, és rugalmas hivatkozással arra utalva, az új Ptk. a részleges díjfizetés körében is új követelményként előírja, hogy a jogkövetkezmény csak akkor alkalmazható, ha a biztosító felhívta a szerződő felet a kötelezettsége teljesítésére.

A (2) bekezdés újítása, hogy a régi Ptk. szabályozásától [552. § (2) bekezdés] eltérően a tartamengedmény időarányos részét kell megfizetni, nem pedig a „szabályzat szerinti” összeget.

32.1.11. megtérítési igény

6:468. § [Megtérítési igény]

(1) A biztosítót az általa megtérített kár mértékéig megtérítési igény illeti meg a károkozóval szemben, kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják.

(2) Ha a biztosító nem térítette meg a teljes kárt és a biztosító a károkozóval szemben keresetet indít, köteles erről a biztosítottat tájékoztatni, és a biztosított kérésére köteles a biztosított igényét is érvényesíteni. A biztosított igényének érvényesítését a biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé. A megtérült összegből elsőként a biztosított követelését kell kielégíteni.

A régi Ptk. 558. §-ától eltérően – amely törvényi engedményként szabályozta azt az esetet, ha a biztosító a kárt megtérítette – az új Ptk. – dogmatikailag helyesen – ezt az esetet nem törvényi engedményként, hanem a harmadik személy részéről történő teljesítés eseteként kezeli, és ennek megfelelően a 6:57. § rendelkezéseivel összhangban szabályozza. Ennek megfelelően a biztosítót megtérítési igény illeti meg a károkozóval szemben [vö. 6:57. § (2) bekezdés], és a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják [vö. 6:57. § (3) bekezdés].

A (2) bekezdésben – újdonságként – az új Ptk. kifejezetten előírja a biztosító számára a biztosított tájékoztatását a károkozóval szembeni keresetindításról. Egyebekben ezeket a kérdéseket a régi Ptk.-val megegyezően szabályozza.

A megtérítési igényre vonatkozó rendelkezések a 6:455. § j) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.

32.1.12. a biztosított vagyontárgy megkerülése

6:469. § [A biztosított vagyontárgy megkerülése]

Ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben a biztosító által teljesített szolgáltatást köteles visszatéríteni.

Az új Ptk. tartalmilag a régi Ptk. 558. § (4) bekezdésével megegyezően szabályozza a biztosított vagyontárgy megkerülésének esetét, azzal a szövegezésbeli pontosítással, hogy a biztosított nem a „kártalanítási összeget”, hanem a biztosító által teljesített szolgáltatást köteles visszatéríteni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

32.2. a felelősségbiztosítási szerződés

32.2.1. a felelősségbiztosítási szerződés fogalma

6:470. § [Felelősségbiztosítási szerződés]

(1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles.

(2) A biztosítás kiterjed az eljárási költségekre, ha e költségek a biztosító útmutatásai alapján vagy előzetes jóváhagyásával merültek fel. A biztosított kérésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie.

(3) A biztosítónak a károkozó biztosított jogi képviseleti költségeit és a kamatokat akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják.

Az új Ptk. annyiban egészíti ki a régi Ptk. 559. § (1) bekezdésének szabályozását, hogy a biztosítónak a szerződésben megállapított módon – és nemcsak abban a mértékben – kell a biztosítottat a kár megtérítése alól mentesítenie.

A régi Ptk. szabályozását a gyakorlatban felmerült problémákra figyelemmel az új Ptk. kiegészíti a (2) és (3) bekezdésben írt rendelkezésekkel, amelyek részletesen rendezik az eljárási költségek előlegezésének, valamint a jogi képviselet költségeinek és a kamatok megtérítési kötelezettségének kérdéseit.

32.2.2. a biztosítási esemény bejelentése

6:471. § [A biztosítási esemény bejelentése]

A biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül - a bejelentési kötelezettség megszegése esetére megállapított jogkövetkezmények mellett - köteles a biztosítónak írásban bejelenteni, ha vele szemben a szerződésben meghatározott tevékenységével kapcsolatban kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigényre adhat alapot. A biztosítási esemény bejelentésére legalább harminc napos bejelentési határidőt kell biztosítani.

A törvény új rendelkezésként előírja a biztosított részére a vele közölt vagy vele nem is közölt, de vele szemben esetlegesen alappal felmerülő kárigények bejelentési kötelezettségét. Ennek célja, hogy a biztosító az ilyen igényekkel kapcsolatban időben, megfelelően felkészülhessen. A bejelentési kötelezettség részletszabályait (határidő, az elmulasztás jogkövetkezményei) a szerződésben kell meghatározni azzal, hogy a bejelentési határidő nem lehet kevesebb harminc napnál.

32.2.3. a biztosító szolgáltatása

6:472. § [A biztosító szolgáltatása]

(1) A biztosító szolgáltatását a károsultnak teljesítheti. A biztosított akkor követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki.

(2) Ha a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét vagy összegszerű helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja, a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni. Az alaptalan tagadás többletköltségei a biztosítottat terhelik; ha azokat a biztosító viselte, a biztosított azokat neki visszafizetni tartozik.

Az (1) bekezdés terminológiailag pontosítja a régi Ptk. 559. § (2) bekezdését azzal, hogy a biztosító nem „kártérítési összeget” fizet, hanem szolgáltatását teljesíti.

A (2) bekezdés új rendelkezésként szabályozza azt az esetet, ha a biztosított nyilvánvalóan alaptalanul vitatja a felelősségét, és ebben az esetben feljogosítja a biztosítót, hogy a biztosított vitatása ellenére teljesítsen a károsultnak. A nyilvánvalóan megalapozatlan tagadásból eredő költségeket a törvény a biztosítottra terheli.

32.2.4. a károsult igényének érvényesítése

6:473. § [A károsult igényének érvényesítése]

(1) A károsult - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - nem érvényesítheti kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben.

(2) Ez a szabály nem akadályozza meg, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e.

A kodifikáció során felmerült az a lehetőség, hogy a régi Ptk. 559. § (2) bekezdésében írtakkal szemben lehetővé kellene tenni, hogy a károsult igényét közvetlenül érvényesíthesse a biztosítóval szemben, mert ez a lehetőség meggyorsítaná a kártérítési igények érvényesítését. Ez az elgondolás azonban nem valósult meg, ezért az új Ptk. is fenntartja a közvetlen igényérvényesítés tilalmát, azzal, hogy jogszabály eltérően rendelkezhet.

Ilyen eltérő jogszabályi rendelkezést tartalmaz például a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 28. § (1) bekezdése, mely szerint a károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerződés keretei között a károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, illetve az e törvényben meghatározott esetekben a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben jogosult érvényesíteni.

A károsult az (1) bekezdés alapján tehát marasztalási igényt nem érvényesíthet a biztosítóval szemben, de új rendelkezésként a (2) bekezdés lehetővé teszi, hogy a megállapítási keresettel forduljon a bírósághoz jogai megóvása érdekében, annak megállapítását kérve, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e.

A 6:108. § (2) bekezdéséhez hasonlóan az új Ptk. itt is egy speciális, külön lehetőséget biztosít megállapítási kereset előterjesztésére, függetlenül a Pp. 123. §-ában írtaktól.

32.2.5. a biztosított általi elismerés, teljesítés és egyezség hatálya a biztosítóval szemben

6:474. § [A biztosított általi elismerés, teljesítés és egyezség hatálya a biztosítóval szemben]

(1) A károsult kártérítési igényének a biztosított által történt elismerése, teljesítése és az azzal kapcsolatos egyezsége a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha ahhoz a biztosító előzetesen hozzájárult vagy azt utólag tudomásul vette.

(2) Nem hivatkozhat a biztosító arra, hogy a károsult követelésének a biztosított által történt elismerése, teljesítése vagy az azzal kapcsolatos egyezsége vele szemben hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott.

(3) A biztosított bírósági marasztalása a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott vagy ezekről lemondott.

Az új Ptk. pontosításokkal fenntartja a régi Ptk. 559. § (4) bekezdésének szabályozását. Új rendelkezésként viszont kimondja a (2) bekezdésben, hogy a biztosító vele szembeni hatálytalanságra nem hivatkozhat, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott. A biztosított ebben az esetben tehát elismerhet, teljesíthet és egyezséget köthet a károsulttal a biztosító előzetes hozzájárulása nélkül is.

A biztosított és a károsult egyezségére vonatkozó szabályok a 6:455. § g) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal