30. A garanciaszerződés és a garanciavállaló nyilatkozat

30. 1. A garanciaszerződés és a garanciavállaló nyilatkozat lényeges tartalmi elemei

6:431. § [Garanciaszerződés]

(1) A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni.

(2) A szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni.

A Ptk. 6:431. §-ának (1) bekezdése a garanciaszerződés és a garanciavállaló nyilatkozat - közös - lényeges tartalmi elemeit rögzíti. Eszerint mind a garanciaszerződésnek, mind a garanciavállaló nyilatkozatnak tartalmaznia kell a garantőr kötelezettségvállalását, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni.

A régi Ptk. 249. §-a szerint: „A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta, vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása – esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.” Az új Ptk. 6:431. §-ának (1) bekezdésében szabályozott garancia jogintézménye a régi Ptk. 249. §-ában szabályozott bankgaranciától két területen jelentős eltérést mutat. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint „A régi Ptk. a garanciaszerződést nem szabályozza, csak a bankgaranciát határozza meg, e meghatározás azonban nem teszi lehetővé a bankgarancia és az okmányos meghitelezés (akkreditív) elhatárolását. A Javaslat egyrészt egyértelművé teszi, hogy garanciát nem csak bank vállalhat (bár gazdasági jelentősége valószínűleg a jövőben is a bank, illetve más, prudenciális felügyelet alatt működő intézet, például biztosító által vállalt garanciának lesz), másrészt elhatárolja a garanciát az okmányos meghitelezéstől, amely nem biztosíték, hanem fizetési mód.” A Ptk. 6:431. §-ának (1) bekezdése alapján a garanciaszerződés alanyai a garantőr és a jogosult. A régi Ptk. 249. §-tól eltérően tehát mindkét szerződési pozícióban - főszabály szerint - állhat bármely jogalany. A kötelezett, vagyis az a harmadik személy, akinek a kötelezettségét a garanciavállalás biztosítja, továbbra sem alanya ennek a szerződésnek.

A garanciavállalásnak biztosítéki szerepe van, a garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat éppen úgy személyi biztosíték, mint a kezesség. A biztosítéki jellegétől függetlenül a garanciaszerződés önálló jogviszonyt hoz létre a garantőr és jogosult között, ezért a jogintézmény a kötelmi jog különös részébe, az egyes szerződések közé került elhelyezésre.

A kezességtől eltérően azonban a garancia jellemzően nem szerződés. A garanciavállaló nyilatkozat egyoldalú jognyilatkozat, amelyből a törvény erejénél fogva kötelem keletkezik a Ptk. 6:2. § (2) bekezdése alapján. Ezzel egyenértékű az is, ha a garantőr és a jogosult a garanciavállalás tekintetében szerződést köt. A garanciavállalás akár szerződéssel, akár egyoldalú jognyilatkozattal jön létre, az így létrejövő jogviszonyra ugyanazon szabályokat kell alkalmazni.

A Ptk. 6:431. §-ának (1) bekezdése alapján a garanciaszerződés tárgya a garanciavállalás. A garanciavállalás két elemből áll, az egyik a garanciavállaló nyilatkozat kiállítása, a másik a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott feltételek bekövetkezte esetén pénzszolgáltatás teljesítése. A kezességgel szemben tehát a garanciavállalás kizárólag pénz fizetésére irányuló helytállási kötelezettséget jelent. Ki kell azonban emelni azt is, hogy a kezességtől eltérően a garancia jellemzően nem szerződés.

A garanciavállalás ugyanakkor ugyanúgy a személyi biztosítékok körébe tartozik, mint a kezességvállalás. A garantőr a maga személyében egész vagyonával felel más kötelezettsége teljesítésének az elmulasztásáért.

A Ptk. 6:431. § (1) bekezdéséből kitűnően a garantőr fizetési kötelezettsége a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint áll fenn. Ebből következhet, hogy a jogosult meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek esetén a jogosultnak köteles fizetést teljesíteni, így fizetési kötelezettsége nem feltétlen. A garantőr által meghatározott feltételeket az új Ptk. nem nevesíti, még csak példálózó felsorolást sem ad, mint a régi Ptk. (pl.: okmányok benyújtása, bizonyos esemény beállta, vagy elmaradása). Az új Ptk. szabályai természetesen továbbra sem akadályozzák azonban azt, hogy a garancia lehívását okmányok benyújtásához, vagy meghatározott esemény bekövetkeztéhez kössék. Az új Ptk. szabályai alapján a garantőr a garanciának megfelelő lehívást köteles teljesíteni. Amennyiben a garancia csak annyit tartalmaz, hogy a garantőr a kedvezményezett első lehívására köteles teljesíteni, akkor a garantőr nem tagadhatja meg a fizetést a szerződésszegési ok feltüntetésének elmulasztására hivatkozva. Azaz továbbra is irányadó az a korábbi gyakorlat, mely szerint a garancia lehívása a garanciavállaló nyilatkozatban feltüntetetteknek, az ott megjelölt szövegezésnek megfelelően kell, hogy történjen.

Megjegyzés

BH 1998. 293 számú jogesetben a bankgarancia jogi természetét illetően a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a Ptk.-nak a bankgaranciára vonatkozó 249. §-a szerint a garanciát vállaló bank arra kötelezi magát, hogy meghatározott feltételek esetében és határidőn belül a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni a kedvezményezettnek. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a bankgarancia járulékossága a legtöbb vonatkozásban nem érvényesül, lényegében önálló kötelezettségvállalást jelent a garantáló bank és a kedvezményezett között. Így a bankgarancia a garantáló bank részéről önálló kötelezettségvállalás, amely e bank és a kedvezményezett között hoz létre jogviszonyt, olyan kötelezettségvállalás, amelyben a banki kötelezettség tartalma nem az alapköveteléshez, hanem a garantáló bank által szabott feltételekhez igazodik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 2 A garanciaszerződés és a garanciavállaló nyilatkozat alakja

A Ptk. 6:431. § (2) bekezdése a garanciaszerződés alakját határozza meg. A (2) bekezdés alapján válik egyértelművé, hogy a garanciavállalás akár szerződés, akár egyoldalú jognyilatkozat útján létrejöhet. Mindkét esetben az írásbeli alak azonban érvényességi kellék, hiszen a Ptk. 6:6. §-ának (1) bekezdése szerint: „Ha jogszabály, vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes”. A formakényszer alkalmazásának a célja a lehívás jogszerűségének, formai megfelelőségének vizsgálata, amely a garancianyilatkozat hiányában nem lenne megoldható. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a garanciavállaló nyilatkozatok feltehetően szó szerint fogják tartalmazni a lehívási nyilatkozat tartalmát a jogviták elkerülése érdekében, ezért elengedhetetlen, hogy ezt a felek írásban dokumentálják.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 3. A járulékosság hiánya

6:432. § [A járulékosság hiánya]

(1) A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

(2) A garanciavállaló nyilatkozatban foglalt, a biztosított kötelezettségre történő, általános jellegű utalás nem érinti a garantőr kötelezettségének a biztosított kötelezettségtől való függetlenségét.

A Ptk. 6:432. §-a a garanciaszerződés, illetőleg a garanciavállaló nyilatkozat folytán létrejött jogviszony egyik jellegadó ismérvét, a járulékosság hiányát szabályozza. A Ptk. 6:432. §-ának (1) bekezdése szerint a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért a garanciát vállalta, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

A garanciavállalás függetlensége (tulajdonképpen a járulékosság hiánya) körében két elemet emel ki a jogalkotó. Egyrészről a garantőr kötelezettsége közvetlenül nem függ a biztosított kötelezettségének érvényes fennálltától, annak hatályától, illetőleg a kötelezettség mértékétől. E körben a korábbi joggyakorlat töretlenül érvényesül, azaz a garantőr akkor is köteles teljesíteni, ha a jogosultnak a kötelezettel szembeni követelése érvényesen nem jött létre, bírósági úton nem érvényesíthető vagy az már nem áll fenn. Másrészről a járulékosság hiányára utal az is, hogy a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

Megjegyzés

BH 1997. 541. Ha a bizományi szerződést a megbízó felszámolója jogszabályi felhatalmazás alapján felmondja, ez nem érinti a bizományos által saját nevében, de a megbízó javára a külföldi féllel kötött lízingszerződés fizetési feltételeinek teljesítése érdekében a belföldi pénzintézet által vállalt – feltétlen és visszavonhatatlan – bankgaranciából eredő fizetési kötelezettséget.

BH 1997. 354. A bizományi szerződés felmondása nem szünteti meg a bizományos által kötött lízingszerződés teljesítéséért vállalt bankgarancián alapuló helytállási kötelezettséget; ennek a helytállási kötelezettségnek az érvényesítése esetén a bankgaranciát vállaló pénzintézet nem hivatkozhat megalapozottan a bizományosnak a bizományi szerződéssel kapcsolatos esetleges mulasztásaira.

A Ptk. e szakasza tulajdonképpen rögzíti a kezesség és a garancia elhatárolásának alapját is. A kezes kötelezettsége mind tartalmában mind terjedelmében a főadós kötelezettségéhez igazodik, a garantőr kötelezettsége viszont független a kötelezett kötelezettségétől, a garantőr kötelezettségét ugyanis kizárólag a garanciavállaló nyilatkozat határozza meg. A garantőr nem más kötelezettségét, hanem - a kötelezett nem teljesítése esetén - saját kötelezettségét teljesíti, ennek megfelelően nem hivatkozhat az alapjogviszony érvénytelenségére, valamint azokra a kifogásokra amelyek a kötelezettet illetik meg a jogosulttal szemben. Ez alól az új Ptk. a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás kapcsán tesz csak kivételt.

A Ptk. 6:432. §-ának (2) bekezdése szerint amennyiben a garanciavállaló nyilatkozatban utalás történik a biztosított kötelezettségre és ez általános jellegű utalás, úgy az nem érinti a garantőr kötelezettségének függetlenségét (azaz a járulékosság hiányát). A garanciavállalás függetlenségét az sem érinti, ha fizetési feltételnek olyan okirat bemutatását követeli meg, amely a kötelezettel szembeni követelés fennálltát vagy annak mértékét igazolja.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 4. Az átruházhatóság és jogutódlás

6:433. § [A lehívási jog személyhez kötöttsége]

A jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül, de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles.

6:434. § [Jogutódlás a jogosult személyében]

A garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára.

A Ptk. 6:433. § és 6:434. §-a a lehívási jog személyhez kötöttségét szabályozza. A Ptk. e szakaszaihoz fűzött miniszteri indokolás kifejti, hogy a garanciavállaló nyilatkozat eltérő rendelkezésének hiányában a lehívás joga a jogosult személyéhez kötődő, nem átruházható jogosultság, nincs akadálya azonban annak, hogy a jogosult arra utasítsa a garantőrt, hogy ne neki, hanem egy harmadik személy kezéhez teljesítsen. Amennyiben a jogosult személyében törvényes jogutódlás következik be (pl.: jogi személyek esetén, egyesülés, szétválás, természetes személyek esetén halál) a garancia lehívásának joga attól függetlenül átszáll a törvényes jogutódra, hogy a garanciavállaló nyilatkozat tartalmazott-e ilyen kikötést.

A Ptk. 6:433. §-a szerint a jogosult megjelölheti azt a személyt, akinek a kezéhez köteles a garantőr a fizetést teljesíteni. Ebben az esetben a lehíváshoz szükséges nyilatkozatot szintén a jogosult teszi meg.

A Ptk. 6:434. §-a nem tesz arra vonatkozó megszorító rendelkezést, hogy milyen típusú jogutódlás esetén állhat be a jogosult személyében változás. Ebből következik, hogy nem csak az egyetemes jogutódra, hanem a különös jogutódra, így például engedményezett követelés esetén az engedményesre is átszáll a garancia lehívásának a joga.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 5. A garantőr teljesítése

6:435. § [A garantőr teljesítése]

(1) A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre.

(2) A garantőr köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről.

(3) A garantőr érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik.

(4) A garantőr késedelem nélkül köteles

a) a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni; vagy

b) a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról - annak indokát megjelölve - a kötelezettet és a jogosultat értesíteni.

A Ptk. 6:435. §-a a garantőr teljesítésével kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A régi Ptk. normaszövegében erre vonatkozó rendelkezések nem találhatóak.

30. 5. 1. A jogosult fizetési felszólításának alaki és tartalmi feltételei

A Ptk. 6:435. §-ának (1) bekezdése a garantőr teljesítésének feltételeként a lehívást jelöli meg és azzal szemben állapít meg szigorú formai és tartalmi követelményeket. A formai követelmények közül elsőként az írásba foglalt fizetési felszólítást említi. Ebből következik, hogy a szóban vagy ráutaló magatartással történő lehívás a Ptk. 6:6. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen.

A tartalmi követelmény a garanciavállaló nyilatkozathoz kapcsolódik, az abban meghatározott követelményeket pontosan betartva köteles a jogosult a lehívást eszközölni. Ez a követelmény a korábban kialakult joggyakorlatot testesíti meg, azaz a garanciavállaló nyilatkozattal - esetenként -szó szerint egyező módon, az ott megjelölt okmányokat benyújtva hívhatja csak le a jogosult a garanciát.

Megjegyzés

BH 2009. 251. Jótállási kötelezettség teljesítésének biztosítására szolgáló bankgarancia kötelezettje ésszerű gondossággal köteles vizsgálni, hogy az igénybejelentés és a benyújtott okmányok külső megjelenésük alapján megfelelnek-e a bankgarancia feltételeinek. Nem köteles és nem is jogosult vizsgálni azok valóságtartalmát. A fizetési kötelezettség teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kedvezményezett csalárd módon – a jótállási kötelezettség teljesítése ellenére – kívánja igénybe venni a bankgaranciát {1959. évi IV. tv. 249. §, Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 485. számú szokvány (URDG)}.

30. 5. 2. A kötelezett értesítése

A Ptk. 6:435. §-ának (2) bekezdése szerint a garantőr a fizetési felszólításról köteles haladéktalanul értesíteni a kötelezettet. A Ptk.-nak e szakaszához fűzött miniszteri indokolásából kitűnőleg ennek az értesítésnek azért van jelentősége, mert így a garantőr tudomást szerezhet olyan tényekről, amelyekre hivatkozva, élhet a teljesítés megtagadásának jogával nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszemű lehívás esetén. A garantőr teljesítése minden esetben független a kötelezett engedélyétől, sőt tiltakozása ellenére is köteles teljesíteni, ha a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott feltételek bekövetkeztek. Ez a korábbi Ptk. szerint kialakult joggyakorlatot tükröző szabály.

Megjegyzés

BH 2003. 473. A bankgarancia a garantőr önálló kötelezettségvállalása. A jogviszony alanya a bank és a kedvezményezett, ezért a bank megbízója érdekét, annak fizetést megtiltó nyilatkozatát nem veheti figyelembe. A fizetési feltételek igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg (Ptk. 249.§).

30. 5. 3. A garantőr kifogásai

A Ptk. 6:435. §-ának (3) bekezdése a garantőrt megillető kifogások körét határozza meg. A garancia járulékosságának hiánya miatt a garantőr a kötelezettet megillető kifogásokat a jogosulttal szemben nem hozhatja fel, azonban az őt saját jogon megillető kifogásokat igen. Érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik. Hivatkozhat a garantőr a garanciaszerződés vagy garanciavállaló nyilatkozat érvénytelenségére, hatálytalanságára, a fizetési felszólítás alaki vagy tartalmi hibáira, valamint a 6:436. §-a szerint a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólításra.

30. 5. 4. A garantőr haladéktalan kötelezettségei

A Ptk. 6:435. §-ának (4) bekezdése szerint a garantőr köteles késedelem nélkül a jogosultnak teljesíteni vagy pedig a teljesítést megtagadni. Mindkét esetben terheli a garantőrt értesítési kötelezettség is. A teljesítés esetén annak megtörténtéről késedelem nélkül köteles a kötelezettet értesíteni, míg a teljesítés megtagadása esetén, annak megtagadásáról - az indokokat is megjelölve - a kötelezettet és a jogosultat kell haladéktalanul értesítenie.

A Ptk. e körben nem határozza meg pontosan, hogy mit is ért késedelem nélküli teljesítésen vagy teljesítés megtagadáson, így minden esetben a jogviszony jellemzői alapján kell meghatározni, hogy mi minősül késedelem nélküli cselekvésnek. Amennyiben a teljesítéshez különböző dokumentumok vizsgálata szükséges, úgy a cselekvési határidő nyilvánvalóan hosszabb, mint abban az esetben, ha pusztán egy felszólító nyilatkozatra kell a garantőrnek teljesítenie. Az UNCITRAL egyezmény 7 munkanapot biztosít a lehívás megvizsgálására és a kedvezményezett tájékoztatására (16. cikkely). Célszerűnek mutatkozik a szerződésben vagy a garanciavállaló nyilatkozatban rögzíteni a teljesítési határidőt a jogviták elkerülése érdekében. Nem szabályozza az új Ptk. sem, hogy a kedvezményezett hányszor hívhatja le a bankgaranciát. A Ptk. szabályaiból csupán annyi következik, hogy a garanciában megjelölt összeghatár felett, illetve határidőn túl nem érvényesíthető a követelés. Ebből következik, hogy amennyiben a kedvezményezett a garanciában megjelölt összegnél alacsonyabb összeget hív le, úgy jogosult a még fennálló határidőn belül ismételt lehívásra. Ha a garancia tartalma szerint a jogosult csak egy lehívást eszközölhet, akkor a lehívás jogával ismételten már nem élhet.

A teljesítés megtagadása esetén – hasonlóan a kezes megtagadási jogához – nem elegendő pusztán ennek a tényéről értesíteni a kötelezettet és jogosultat, hanem meg kell jelölni annak az okát is. Az ok megjelölése esetén tudja a jogosult eldönteni, hogy vitatja-e a teljesítés megtagadásának jogosságát, kíván-e emiatt bármilyen igényt érvényesíteni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 6. A nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás

6:436. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás]

(1) Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti.

(2) A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha

a) a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított;

b) a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg;

c) a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy

d) bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

A Ptk. 6:436. §-a garantőr számára a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítással kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A régi Ptk. normaszövege erre vonatkozó szabályozást nem tartott szükségesnek, de a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 458. számú szokványa - URDG - alapján kivételes esetekben lehetővé tette a lehívás jogszerűségének a vizsgálatát.

Megjegyzés

Jótállási kötelezettség teljesítésének biztosítására szolgáló bankgarancia kötelezettje ésszerű gondossággal köteles vizsgálni, hogy az igénybejelentés és a benyújtott okmányok külső megjelenésük alapján megfelelnek-e a bankgarancia feltételeinek. Nem köteles és nem is jogosult vizsgálni azok valóságtartalmát. A fizetési kötelezettség teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kedvezményezett csalárd módon – a jótállási kötelezettség teljesítése ellenére – kívánja igénybe venni a bankgaranciát {1959. IV. tv. 249. §, Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 485. számú szokvány (URDG)}.

A régi Ptk. szerinti joggyakorlat alapján bizonyos esetekben a biztosított jogviszony érvényessége, hatályossága is figyelembe veendő. Amennyiben a kedvezményezett jobb tudomása ellenére, kifejezetten csalárd módon kívánta igénybe venni a bankgaranciát, úgy a garantőr megtagadhatta a fizetési kötelezettség teljesítését. Ezzel összefüggően a BH 1999. 267. sorszám alatt közzétett jogeset szerint a garanciát vállaló bank nem zárható el annak vizsgálatától, hogy a főadós mennyiben teljesítette a garanciával biztosított lízingdíj tartozását, ugyanis a garantőr csak a főadós által már kifizetett lízingdíj részletek levonása után fennmaradó összeget köteles az adós teljesítésének elmaradása esetén megfizetni. Adott tényállás szerint egyértelműen megállapítható a főadós teljesítése és kétséget kizáróan bizonyított volt, hogy a kedvezményezett olyan összegek kifizetését is kérte a bankgarancia alapján, melyet a főadós már teljesített, a garantőr jogszerűen tagadhatta meg ez alapján a teljesítést.

30. 6. 1. A nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólításra vonatkozó általános szabály

A Ptk. 6:436. § (1) bekezdése abban az esetben engedi meg a teljesítés megtagadását, ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával. Főszabály szerint a garantőr nem tagadhatja meg a teljesítést az alapjogviszonyra hivatkozva, tekintettel arra, hogy a garancia az alapjogviszonytól független és járulékossága nem érvényesül. Ennek megfelelően a garantőrnek a lehívás alapján teljesíteni kell, majd ezt követően érvényesítheti megtérítési igényét a főkötelezettel szemben. A nemzetközi jog azonban ezt a merev szabályt áttörte {Nemzetközi Kereskedelmi Kamara 485. számú szokványa (URDG)}, a garantőr számára ugyanis rendkívül hátrányos lenne, ha abban az esetben is köteles fizetésre, ha a kedvezményezettet a lehívott összeg nyilvánvalóan nem illeti meg.

A „nyilvánvaló” visszaélésszerűség vagy rosszhiszeműség kérdését a garantőr rendelkezésére álló információk alapján kell megítélni. Ez az ismeret származhat a kötelezett tájékoztatásából vagy más forrásból, így például a kötelezett által átadott okiratokból. Fontos azonban kiemelni, hogy önmagában az a tény, hogy az alapjogviszony jogosultja és kötelezettje között vita van a teljesítés tekintetében, a jogosult fizetési felszólítását nem teszi nyilvánvalóan visszaélésszerűvé vagy rosszhiszeművé.

A Ptk. 6:436. § (1) bekezdés utolsó fordulata alapján a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás esetén a garantőrnek nem csak teljesítés megtagadási joga van, hanem a már teljesített fizetést is visszakövetelheti.

30. 6. 2. A nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás nevesített esetei

A Ptk. 6:436. §-ának (2) bekezdése a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás egyes eseteit határozza meg. Ez a felsorolás azonban nem kimerítő jellegű, miként arra a Ptk. 6:436. §-ához fűzött miniszteri indokolás is utal: „nem határozza meg taxatívan, hogy mi minősül nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű lehívásnak, de a nemzetközi gyakorlattal egyezően felsorol négy olyan esetet, amely ilyennek minősülhet”.

A Ptk. 6:436. § (2) bekezdés a) pontja szerint akkor nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű a fizetési felszólítás, ha a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított. Ennek kapcsán azonban nemcsak a hamis (eleve nem a kiállítójától származó), hanem a hamisított, tehát a kiállítójától származó, de utóbb megváltoztatott tartalmú okiratot is érteni kell.

A Ptk. 6:436. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben akkor nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű a fizetési felszólítás, ha a kötelezett már teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat ezen összeg egyéb okból nem illeti meg. Ezen feltétel megítélése mutatkozik a legproblematikusabbnak, hiszen itt a biztosított jogviszony egyes elemeit értékeli a jogalkotó. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy e feltételek csak akkor minősülnek visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólításnak, ha a jogosult számára nyilvánvaló volt, hogy a garancia lehívására nem jogosult. Amennyiben e körben a jogosult és a kötelezett között jogvita volt folyamatban a jogosult rosszhiszeműsége nyilván nem állapítható meg.

A Ptk. 6:436. § (2) bekezdésének c) pontja szerint akkor minősül a felszólítás nyilvánvalóan visszaélésszerűnek vagy rosszhiszeműnek, ha a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt. Ebben az esetben azt értékelte a jogalkotó visszaélésszerű, illetve rosszhiszemű eljárásnak, hogy a jogosult nem a biztosított követelés teljesítésére, hanem a garancia lehívására törekedett.

A Ptk. 6:436. § (2) bekezdésének d) pontja alapján akkor minősül nyilvánvalóan visszaélésszerűnek vagy rosszhiszeműnek a lehívás, ha bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, eltekintve természetesen attól az esettől, ha a garancia kifejezetten érvénytelenség esetére szólt. Ebben az esetben a bírósági határozat alapján a jogosult számára is nyilvánvalónak kellett lennie, hogy az igény érvényesítésére nem jogosult.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 7. A határozatlan időre vállalt garancia felmondása

6:437. § [A határozatlan időre vállalt garancia felmondása]

A garantőr a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltét követően legalább három hónapos felmondási idővel megszüntetheti.

A Ptk. 6:437. §-a a határozatlan idejű garancia rendes felmondását szabályozza. A szerződésszegésre alapított felmondás a Ptk. 6:140. §-án alapulhat. Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban túlnyomórészt a határozott időre szóló garancia terjedt el. A Ptk. azonban nem kívánja elzárni a feleket a határozatlan időre vállalt garancia nyújtásától sem.

A Ptk. 6:437. §-a annyiban korlátozza a határozatlan idejű garancia esetén a rendes felmondáshoz való jogot, hogy azt csak az első három év eltelte után engedi meg, a felmondási időt pedig legalább három hónapban jelöli meg. A felmondás a felmondási idő lejártával hatályosul, így a felmondási idő alatt előterjesztett szabályszerű fizetési felszólítást is köteles a garantőr teljesíteni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

30. 8. A fogyasztó által vállalt garancia

6:438. § [Fogyasztó által vállalt garancia]

Ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes.

A Ptk. 6:438. §-a a fogyasztó által vállalt garanciára a készfizető kezesség szabályait rendeli alkalmazni. Ez a készfizető kezesség azonban egyebekben fogyasztói kezességnek is minősül, ezért alkalmazandók a Ptk. 6:430. §-ában meghatározott speciális szabályok is. A fogyasztói garanciavállalásra is irányadóak a fogyasztó felelősségét korlátozó feltételek, mint a legmagasabb összeg, megfelelő okiratok csatolása, stb.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal