22. A kölcsönszerződés

22. 1. A kölcsönszerződés fogalma

A Ptk. 6:383.§-a szerint kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, míg az adós ennek a pénzösszegnek a szerződés szerinti időpontban történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

Az új Ptk. több vonatkozásban is szakított a korábbi szabályozás rendezési elvével. A szerződéstípus szabályozásánál nem tulajdonít jelentőséget a hitelező személyének, így hitelezői és adósi pozícióban is bármely személy kerülhet jogalanyi pozícióba. A régi Ptk. 523.§-a különbséget tett a pénzintézet és a más hitelező között. Az új Ptk. a kölcsönszerződés által létrehívott jogviszony jogosulti pozíciójában álló alanyát egységesen nyilvánítja hitelezőnek. Ezzel az a célja, hogy a kölcsönszerződés szabályait egységesen a kereskedelmi élet szükségleteinek kielégítésére irányuló célból kötött kereskedelmi ügyletekre alkalmazhatóak legyenek. Az egységes szabályozásból kiindulva a régi Ptk.523.§ (1) bekezdése alapesetben az ingyenes kölcsönszerződést definiálta, ezzel az új szabályozás szakított, és külön altípusként szabályozza a szívességi kölcsönt. Az új Ptk. -szakítva a régi terminológiával- a hitelező és az adós főkötelezettségét meghatározott pénzösszeg fizetésében jelölte meg. Pénztartozást pedig a Ptk.6:42.§ (1) bekezdése értelmében pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházásával, vagy a jogosult fizetési számlájára való befizetés, vagy átutalás útján lehet teljesíteni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

22. 2. A kölcsön kifizetésének megtagadása

A Ptk.6:384.§-a a kölcsön kifizetése megtagadhatóságának fő okait nevesíti a régi Ptk.524.§ (1) bekezdésével összhangban. Az adós körülményeinek változása, mint felmondási ok bekövetkezésének szempontrendszerét a jogalkotó nem fogalmazta meg, hanem azt a jogalkalmazóra bízza. Ilyen szempont lehet például annak a felismerése, hogy az adós másokkal szembeni kötelezettségeit nem teljesítette vagy szerződésszegést követett el. A biztosíték érvényesíthetőségében beállott lényeges változás megítélése is az eset összes körülményeinek mérlegelésével dönthető csak el. A biztosíték értékének lényeges változása tekintetében szintén a jogalkalmazásra van az bízva, hogy a biztosítéki érték milyen szintű változása az, amely a kölcsönösszeg kifizetésének megtagadásához vezethet.

Vissza a tartalomjegyzékhez

22. 3. A kölcsönösszeg igénybevételének elmaradása

Az új Ptk. kodifikációja kapcsán is felmerült az a kérdés, hogy a kölcsönszerződést reál, vagy konszenzuál szerződésként kell-e szabályozni. Az új Ptk. a korábbival összhangban a konszenzuál változat mellett döntött. A Ptk. 6:385.§ (1) bekezdése értelmében az adós a kölcsönösszeg igénybevételére nem köteles. Ezzel a régi Ptk. 524.§ (2) bekezdése szerinti konszenzuál szerződés alapján a szerződés nem a kölcsönösszeg átadásával, hanem a felek egyező akaratnyilvánításával, annak az időpontjában jön létre. A szerződésnek ebből a jellegéből következnek a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradására vonatkozó szabályain kívül az előbb említett kölcsön átadásának megtagadására vonatkozó szabályai is.

A Ptk. 6:385.§ (2) bekezdése értelmében a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradása esetén az adós a hitelezőnek a szerződés megkötésével kapcsolatosan felmerült költségeit kell megfizetnie. A korábbi Ptk. 524.§ (2) bekezdése a hitelező kárának megtérítéséről rendelkezik. Az új Ptk. sem kívánja az adóst olyan kölcsönösszeg felvételére kényszeríteni, amelyre már nincs szüksége. Ezzel kapcsolatosan a hitelezőnek a teljesítésre azonban készen kell állnia, és ezzel kapcsolatban máshonnan meg nem térülő költségei merülhetnek fel. Az adós a kölcsönösszeg igénybevételére tehát jogosult, de nem köteles. Szerződésszegést nem követ el, ha nem veszi igénybe a rendelkezésre tartott kölcsönt. Méltánytalan lenne ugyanakkor, ha a hitelezőnek, aki felkészült a teljesítésre, rendelkezésre tartotta az összeget, a kölcsön igénybevételének elmaradása esetén a költségeit magának kellene viselnie, ezért a máshonnan meg nem térülő költségeit az adósnak kell viselnie.

Vissza a tartalomjegyzékhez

22. 4. A kölcsön rendelkezésre tartása

Bár a Ptk. a hitelszerződést önálló szerződéstípusként nevesíti, a kölcsönszerződés szabályai között is rendelkezik egy olyan esetről, amikor a kölcsönösszeg megfizetésére a szerződést követő meghatározott időn belül, vagy meghatározott feltételek teljesítése esetén kerül sor. Ez tartalmát tekintve hitelszerződésnek minősül, hiszen ugyanúgy meghatározott határidőig, vagy feltétel bekövetkeztéig történő kölcsönösszeg rendelkezésre tartását írja elő a hitelező számára, az adós részéről pedig ugyanúgy díjfizetési kötelezettség keletkezik. A gyakorlatban azonban rendkívül elterjedt megoldást nem volt indokolt két elemre (hitelszerződés és az alapján kötött kölcsönszerződés) bontani, így került sor a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásának szabályai megalkotására a kölcsön körében.

Vissza a tartalomjegyzékhez

22. 5. A kölcsönszerződés felmondása

A Ptk. 6:387.§-a pontosítja a régi Ptk.525.§ (1) bekezdésében írt, a hitelezőt megillető azonnali hatályú felmondásra vonatkozó szabályait. A felmondás alapjául szolgáló okokat az új Ptk.6:387.§ (1) bekezdése részben az adós magatartásában, részben pedig a helyzetében bekövetkezett változásokban jelöli meg. A Ptk. a tervezetben megfogalmazott elképzelésektől eltérően a hitelezett megillető azonnali hatályú felmondásra vonatkozó szabályozást mellőzte, a felmondási eseteket diszpozitív modellként szabályozta. A felmondásra vonatkozó általános szabályokból kiindulva fő szabály szerint a határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja a Ptk. 6:213.§ (3) bekezdése folytán. Mindezek alapján nem egyértelmű, hogy a Ptk.6:387.§-a az azonnali hatályú felmondás lehetőségét is meg kívánta szüntetni, avagy pusztán annak speciális elnevezését törölte a jogi terminológiából.

Az egyes felmondási okokat a Ptk. 6:387.§ (1) bekezdése nevesíti. Megszünteti azt a kettősséget, mely szerint meghatározott esetben a hitelező felmondás helyett a kölcsön kifizetésének megtagadására is jogosult.

• A hitelező jogosult felmondani a szerződést a Ptk. 6:387. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot. A régi Ptk.525.§ (1) bekezdésének d) pontja az adós körülményei közül az adós vagyoni helyzetének romlását ítélte olyan oknak, amely a hitelező azonnali hatállyal történő felmondási jogát megalapozta, amennyiben ez veszélyeztette a kölcsön visszafizetésének lehetőségét. Az új szabályozás e körben nem követeli meg konjunktív feltételként a kölcsön visszafizetésének veszélyeztetését. Az adós körülményeiben történő lényeges kedvezőtlen változás esetén a felmondási okban írt másik konjunktív feltétel az, ha az adós a felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot. A szabályozás célja, hogy a hitelező ne legyen köteles hitelműveletet elvégezni, amennyiben annak nincs meg a megfelelő biztosítéka. A Ptk. ebben az esetben az adós részére a felszólításra lehetőséget biztosít arra, hogy megfelelő biztosítékot nyújtson. Vannak azonban olyan esetek, amikor az adós biztosíték adására történő felszólítása már eleve eredménytelennek minősül látszik. A Ptk. 6:387.§ (2) bekezdése értelmében a hitelező jogosult az adós felszólítása nélkül is felmondani a kölcsönszerződést, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes (a pénzügyi helyzetének jelentős romlása, fizetésképtelenséghez közeli állapot bekövetkezte, az adós ellen indult végrehajtási eljárások stb.). A felmondás jogszerűségének bizonyítása a hitelező kötelezettsége, azaz ha felszólítás nélkül történt a felmondás, a hitelező köteles azt bizonyítani, hogy a felmondás időpontjában nyilvánvaló volt, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem lesz képes.
• A hitelező felmondhatja a kölcsönszerződést a Ptk. 6:387.§ (1) bekezdésének b) pontja alapján akkor is, ha a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra való fordítása lehetetlen, vagy az adós a kölcsönösszeget nem erre a célra használja fel. Ez a szabályozás tulajdonképpen a régi Ptk. 525.§ (1) bekezdés a, és b, pontja szerinti felmondási okokat veszi át. Az első esetben akkor biztosít felmondási jogot a hitelező számára, amikor a szerződés a rendeltetését nyilvánvalóan nem képes már betölteni. A második esetben pedig a kölcsönösszeg eltérő célra történő felhasználását szankcionálja a felmondási okként történő nevesítésben. A kölcsön eltérő célra történő felhasználása olyan szerződésszegés, amely az adósnak a kölcsön visszafizetésére való képességét is rontja.
• Megilleti a hitelezőt a felmondás joga akkor is, ha az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését, vagy annak tartalmát befolyásolta a Ptk. 6:387.§ (1) bekezdés c) pontja szerint. A hitelező a kölcsönszerződés megkötését megelőzően megvizsgálja az adós hitelképességét, vagyoni, pénzügyi helyzetét, piaci pozícióját. Amennyiben ezen körülmények tekintetében őt az adós megtévesztette, úgy a hitelező nem köteles a szerződés teljesítésére, azt felmondhatja. A Ptk. ugyanakkor a felmondási jogot kizárólag abban az esetben biztosítja a hitelező számára, ha az adott körülmény a szerződéskötés során releváns volt. E tényállás jelentős átfedésben áll a megtámadási okként szabályozott megtévesztés tényállásával. Ezen tényállásnak a felmondási okok körében történő elhelyezését viszont az indokolta, hogy a felmondási jog a hitelező számára hatékonyabb és a megtámadásnál egyszerűbben alkalmazható eszköznek számít. A c) pont előzménye a régi Ptk. 525.§ (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott felmondási ok, amely azonban csak a hitelezői pozícióban álló pénzintézet javára állt fenn.
• A Ptk. 6:387.§ (1) bekezdésének d) pontja alapján az adós fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával, vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos körülményeket a hitelező a hitelszerződés hatálya alatt vizsgálhatja. Amennyiben ezt a vizsgálatot az adós akadályozza, ez a hitelező által gyakorolt felmondáshoz vezethet. A szabályozás indoka pedig nyilvánvalóan az, hogy az adós fizetőképessége, a kölcsön fedezete és biztosítékai a szerződéskötéskor is relevánsak, és annak hatálya alatt biztosítják, hogy az adós képes legyen a kölcsön visszafizetésére. Ezért a szerződés fennállása alatt a hitelező mindezen körülményekről pontos információval kell, hogy rendelkezzék. Külön megállapodás hiányában az ellenőrzést úgy köteles a hitelező megvalósítani, hogy az a legkevesebb terhet jelentse az adós számára, az ellenőrzés nem irányulhat az adós zaklatására. A d) pont előzményeként a régi Ptk. 525.§ (2) bekezdés c) pontja tartalmazott rendelkezést a szerződésben vállalt, vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségekre. E kötelezettsége azonban az adósnak csak akkor volt, ha a hitelezői pozícióban pénzintézet állt.
• Külön felmondási okként kezeli a Ptk. azt a helyzetet, amikor az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének a lehetőségét (Ptk.6:387.§ (1) bekezdés e) pontja). Ez a felmondási ok a korábbi Ptk. 525.§ d, pontjának második fordulata szerinti felmondási okkal teljesen megegyezik. A fedezetelvonást a Ptk. a korábbi szabályozással összhangban relatív hatálytalan ügyletnek tekinti. Ezt a magatartást a Ptk. a felek belső jogviszonyában is szankcionálja azáltal, hogy felmondási jogot biztosít a hitelező számára. A fedezetelvonás fogalma azonos a fedezetelvonó szerződés körében alkalmazott fogalommal: azok a magatartások tartoznak e körbe, amelyek a hitelező igényének kielégítési alapja részbeni, vagy teljes elvonására irányulnak. A fedezetelvonástól eltérően azonban a felmondási jog gyakorlása egyszerűbb, hiszen sem rosszhiszeműséget, sem ingyenes előnyt nem kíván meg.
• A Ptk. 6:387.§ (1) bekezdés f) pontja felmondási jogot biztosít a hitelező számára akkor is, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke, vagy érvényesíthetősége jelentőségen csökkent, és az adós a hitelező felszólítására nem egészíti azt ki. Ezen felmondási ok szerepelt a régi Ptk. 525.§ (1) bekezdés c) pontjában is azzal, hogy már a biztosíték értékének csökkenése is megalapozta a felmondást. A kölcsön visszafizetését tipikusan az adós, vagy a harmadik személy által nyújtott biztosíték biztosítja. A Ptk. ezen felmondási ok esetén is biztosítja az adós számára azt a lehetőséget, hogy felszólításra kiegészítse a biztosítékokat. E körben is tekintettel van azonban arra, hogy léteznek olyan helyzetek, amelyekben ez a rendelkezés eleve eredménytelennek tűnik, és csupán időhúzáshoz és a biztosíték további csökkenéséhez vezet. Ezért biztosítja a Ptk. a felszólítás nélkül is a felmondás jogát abban az esetben, ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes (6:387.§ (2) bekezdés).
• A Ptk. 6:387. § (1) bekezdés g) pontja a kialakult gyakorlat alapján felmondási jogot biztosít abban az esetben is, ha az adós a kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésével késedelembe esik, és mulasztását felszólításra nem pótolja. Ezt a korábbi Ptk. alkalmazása körében az 525.§ (1) bekezdés e, pontja alapján volt megállapítható, és az adós súlyos szerződésszegéseként került értékelésre.

Vissza a tartalomjegyzékhez

22. 6. A szívességi kölcsön

A Ptk. a korábbi szabályozásnak megfelelően változatlanul lehetővé teszi az ingyenes (szívességi) kölcsönt. A Ptk. 6:388.§-a alapján fő szabály szerint az adós nem köteles kamatot és egyéb díjat sem fizetni, csak abban az esetben, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez következik. A korábbi Ptk. 523.§ (1) bekezdése azt a kölcsönszerződést tekintette alapmodellnek, amelyben kamat és egyéb díj kifizetése nem szerepelt, és kifejezetten a felek eltérő rendelkezésére volt az bízva, hogy kamatot, díjat kikötnek-e, vagy sem. Az új Ptk. tipikusnak a visszterhes kölcsönt tekinti, és elhagyja azt a megkülönböztetési szempontot is, amely szerint a hitelező személye (lásd pénzintézet) a meghatározó. Ehelyett elhatárolási szempont az lett, hogy visszterhes, vagy ingyenes kölcsönszerződésről van-e szó. Szívességi kölcsönről tehát akkor van szó, ha a felek kifejezetten így rendelkeztek a szerződésben, vagy ennek hiányában, ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez megállapítható. Mivel a szívességi kölcsön tekintetében a visszterhes kölcsönre előírt szabályok nem érvényesülhetnek teljes mértékben, ezért a Ptk. 6:388. § a) és b) pontja azt a két eltérő szabályt nevesíti, amely a kölcsönszerződés általános szabályaihoz képest speciálisak. Ezért ebből eredően a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változás miatt is megtagadhatja a kölcsönösszeg kifizetését, másrészről az adós nem köteles a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásáért díjat fizetni.

Vissza a tartalomjegyzékhez

22. 7. A kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazása

A kölcsönszerződés szabályait a Ptk. a pénzkölcsönre tipizálta, azonban annak alkalmazhatóságát kiterjeszti a 6:389.§ (1) bekezdésében más helyettesíthető dologra is. A mindennapi élet szokásos kölcsönügyletei tárgyának jelentős részét ugyanis nemcsak pénz, hanem más helyettesíthető dolog képezi, továbbá a pénzpiacokon mindennapos ügyletté vált az értékpapír kölcsön és az árutőzsdei termékek kölcsöne is. A kölcsönszerződés tárgya tehát nemcsak pénz, hanem más helyettesíthető dolog is lehet, azaz minden olyan dolog, amely esetében az adósnak lehetősége nyílik arra, hogy „ugyanabból ugyanannyit” teljesítsen. A hitelező ebben az esetben a dolog tulajdonba adásával teljesíti a kötelezettségét, míg az adós kötelezettsége ugyanolyan fajtájú, minőségű és a mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adása. A kölcsön esetén ki kell emelni, hogy a tulajdonátszállás nem önmagában a dolog helyettesíthető jellegéből fakad, hanem a kölcsön céljából, abból, hogy az adós a kölcsönkapott dolgot jogosult elhasználni, elfogyasztani, vagy elidegeníteni. A kamatfizetési kötelezettség fő szabállyá emelése miatt más helyettesíthető dolog kölcsöne esetén kamat helyett díjfizetési kötelezettséget ír elő a Ptk. 6:389.§-a. A díj mértékének kiszámítására a Ptk. a kölcsönadott dolog átadáskori piaci értékének figyelembevételét és a kamatszámítás szabályainak alkalmazását irányozza elő. Ez a fő szabály azonban diszpozitív, a felek ettől eltérhetnek.

A Ptk. 6:389.§ (2) bekezdése kiterjeszti a kölcsönszerződés szabályainak alkalmazását arra az esetre is, ha a két fél teljesítése időben elválik egymástól, azaz amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó pénzszolgáltatást, vagy az ellenérték megfizetése megelőzi a főszolgáltatás teljesítését. Ezzel az új kódex kinyilvánította, hogy a hitelviszony tágabb értelmezési lehetőséget is nyert, mert minden halasztott fizetés, így például az áruhitel, a részletvétel, vagy az előleg alapja is egy hitelviszony. Ebből az következik, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában az egyébként nem kölcsönszerződés esetében is irányadók a kölcsönszerződés szabályai a jogviszony egyes elemére.

Vissza a tartalomjegyzékhez