1. Az adásvételi szerződés általános szabályai

1.1. Az adásvételi szerződés fogalma

6:215. § [Adásvételi szerződés]

(1) Adásvételi szerződés alapján az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles.

(2) Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.

(3) A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad.

Az adásvételi szerződés szabályozási koncepciója nem változik: az adásvételi szerződés a vagyontárgyak átruházásának tipikus jogcíme. Bár más szerződéstípus is irányul tulajdonátruházásra (pl. bizomány, kölcsön), e jogviszonyoknak nem a tulajdonátruházás a jellegadó sajátossága. Az alapkoncepció változatlansága mellett az adásvételi szerződés szabályozása több ponton változik a Ptk.-ban.

Bár a Ptk. külön nem mondja ki, továbbra is helytálló az a mára egységes bírói gyakorlat, amely szerint az adásvételi szerződés megkötésének nem akadálya, hogy az eladott dolog még nincs az eladó tulajdonában (EBH2003. 867.).

A Ptk. törekszik arra, hogy egyértelművé tegye, hogy a vagyontárgyak átszállása minden vagyontárgy esetén a kauzális tradíció elve alapján történik, és hogy ennek megfelelően világosan elhatárolja egymástól a jogcímet és a rendelkező ügyletet. Bár az 1959-es Ptk. elfogadását követően a jogcím és a rendelkező ügylet elhatárolása elsikkadt, a rendszerváltást követő években – többek között a részvények forgatásával kapcsolatos jogviták eredményeként – a kérdés újra előtérbe került. A Ptk. világossá teszi, hogy az adásvételi szerződés mint a legtipikusabb tulajdonátruházó jogcím alapján az eladó kötelezettsége a tulajdonátruházás. A dologi jog szabályai [5:38. § (1) bek.] pedig egyértelművé teszik, hogy az átruházással történő tulajdonszerzéshez a jogcímen felül rendelkező ügylet (ingók esetén birtokátruházás, ingatlanok esetén az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés) szükséges.

A Ptk. eldönti azt a vitát is, hogy követelések átruházása esetén a követelés hogyan száll át az engedményes vagyonába. Bár a jogirodalomban létezik olyan álláspont, amely szerint követelés esetén a birtok hiánya miatt a tradíciós átruházás kizárt, és az engedményezéssel magával átszáll a követelés az engedményesre [MENYHÁRD Attila: Dologi jog. Budapest, 2007, Eötvös], a Ptk. úgy foglal állást, hogy a követelés átszállásához is szükséges jogcím és rendelkező ügylet. A követelés átszállásának jogcímeként a Ptk. az adásvételt, az ajándékozást és a faktoringot szabályozza, de a felek szerződési szabadsága e körben továbbra is érvényesül. A Ptk. az engedményezést rendelkező ügyletként szabályozza, amely az érvényes jogcím alapján átviszi a követelést az engedményes vagyonába. [Lásd ehhez részletesen: GÁRDOS Péter: Az engedményezés. Budapest, 2008, Eötvös.] E megoldás nem okoz problémát egyszerűbb ügyletek esetén, de lehetővé teszi – a dolgok adásvételének szabályai szerint – olyan követelések átruházását, amelyek a szerződéskötés időpontjában még nem léteznek.

Ugyancsak jelentős változást hoz a Ptk. a jogok átruházásával kapcsolatban. Míg az 1959-es Ptk. és a jogokról rendelkező jogszabályok alapján nem válaszolható meg kellő bizonyossággal, hogy a jogok főszabályként forgalomképesek-e vagy csak azok a jogok forgalomképesek, amelyek átruházhatóságáról jogszabály kifejezetten rendelkezik, a Ptk. 6:202. § (1) bekezdése valamennyi jogot forgalomképessé tesz. Ez alól csak két körben tesz kivételt lehetővé a Ptk.: jogszabály kifejezett tilalma esetén vagy ha a forgalomképtelenség az adott jog természetéből egyértelműen következik, ez utóbbira példa lehet számos családjogi jogviszonyból fakadó jog. A Ptk. a jogok átruházását az engedményezéssel azonos logika mentén szabályozza azzal, hogy jogok esetén a rendelkező ügylet az engedményezés mintájára szabályozott jogátruházás. Jogosan mutat rá KOVÁCS László arra, hogy a jogok átruházására ugyan a Ptk. az engedményezés szabályait rendeli alkalmazni, de a jogok és a követelések eltérő jellegéből adódó különbségek miatt az engedményezés szabályai nem alkalmazhatóak automatikusan. E körben ugyanakkor leegyszerűsítő az az álláspont, amely szerint a jogok a dolgokhoz kapcsolódóan abszolút szerkezetűek. (KOVÁCS László: A tulajdonátruházó szerződések. In WELLMANN György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. Budapest, 2013, HVG-ORAC, 41. o.) „Az engedményezés szabályainak megfelelő alkalmazására való felhívás valóban nem mechanikus, hanem érdemi vizsgálatot tesz szükségessé. Ennek indoka, hogy a Ptk. nem tesz különbséget az egyes jogok között az adott jog szerkezetére tekintettel. Léteznek olyan jogok, amelyek esetén a jog sok szempontból a követelésekhez hasonló jellegű. Elővásárlási jog átruházása esetén például a követelések átruházásának szabályai könnyen alkalmazhatóak: a tulajdonos az átruházásról értesíthető, az átruházás jogkövetkezményei az engedményezésnél szabályozottakkal összhangban alakulnak. Valódi abszolút szerkezetű jogok átruházása esetén, amelyek kötelezettje valóban a jogosulton kívül mindenki más, az engedményezés szabályai közül számos rendelkezés, így pl. az értesítés és a teljesítési utasítás szabálya nyilvánvalóan nem alkalmazható. Jogok átruházása esetén tehát az átruházni kívánt jog szerkezete, jellemzői alapján határozható meg, hogy az engedményezés szabályai közül melyek alkalmazandóak.” (GÁRDOS Péter: Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás. In VÉKÁS Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, 2013, Complex, 670. o.) A jogok típusaihoz lásd: BLUTMAN László: Alapvető alanyi jogi pozíciók a Polgári Törvénykönyvben (2013). Jogtudományi Közlöny, 2013/6. 273-285. o. Téves továbbá KOVÁCS álláspontja a tekintetben is, hogy a kft üzletrészének átruházására nem a jogátruházás, hanem a szerződésátruházás szabályai irányadóak, mivel az üzletrész átruházásával nem pusztán a jogosulti pozícióban történik alanyváltozás, hanem a teljes szerződési pozícióban.

Megjegyzés
  • 1/2000. PJE a részvény tulajdonjogának az átruházásáról
  • XXV. PED az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről
  • EBH2003. 867. Jogszabály nem tiltja, hogy az eladó olyan dologra kössön adásvételi szerződést, ami a szerződés időpontjában még nem áll tulajdonában. Ilyen esetben az eladó köteles a dolog tulajdonjogát megszerezni annak érdekében, hogy azt a vevőre átruházhassa. Az átruházásért jogszavatosság terheli
  • EBH1999. 96. I. Önmagában az a körülmény, ha a fél olyan dolog tulajdonjogának az átruházására vállal kötelezettséget, amelynek még nem tulajdonosa, nem eredményezi a szerződés semmisségét.
  • BH2001. 272 Ingatlan adásvételére vonatkozó előszerződés érvényességének nem feltétele, hogy a felek szerződéses nyilatkozataikat ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják, illetve névaláírásuk valódiságát közjegyző tanúsítsa
  • BH2000. 248. A szerződés teljesítésének ideje és módja dologszolgáltatás esetében.
Forrás
  • KISFALUDI András: Az adásvételi szerződés. Budapest, 2003, KJK-Kerszöv.
  • KISFALUDI András: A tulajdonátruházó szerződések. In VÉKÁS Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, 2013, Complex, 679-706. o.
  • KOVÁCS László: A tulajdonátruházó szerződések. In WELLMANN György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI/VI. Budapest, 2013, HVG-ORAC, 37-69. o.
  • MENYHÁRD Attila: Dologi jog. Budapest, Eötvös.
  • GÁRDOS Péter: Az engedményezés. Budapest, 2008, Eötvös.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal