19. A forgalmazási szerződés

19. 1. A forgalmazási szerződés megjelenése a Ptk.-ban

A Ptk. új szerződéstípusként szabályozza az úgynevezett forgalmazási szerződést a jogbérleti (franchise) szerződéssel együtt. A két új szerződéstípus az áruforgalmazással összefüggő jogviszonyokat szabályoz, ahol a hangsúly főként az áruforgalom folyamatában megjelenő, a forgalmat bonyolító személyek közötti kapcsolaton van. Ezért az adásvételtől, a bizománytól, illetve a közvetítői szerződéstől különálló, önálló szerződéstípusként jelenik meg a forgalmazási szerződés. Ezen szerződéstípus törvényi szabályai teljes egészében diszpozitívak. A felek a törvény rendelkezéseitől eltérhetnek, jogviszonyuk tartalmát szabadon alakíthatják ki.

Olvasmány

Ajánlott irodalom:

Darázs Lénárd: Vertikális kartellek, Komplex, Budapest, 2007

Vissza a tartalomjegyzékhez

19. 2. A forgalmazási szerződés fogalma

6:372. § [Forgalmazási szerződés]

Forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (e fejezet alkalmazásában: termék) a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó a terméknek a szállítótól történő megvételére és annak saját nevében és saját javára történő eladására köteles.

A Ptk. 6:372 §-a határozza meg a forgalmazási szerződés lényeges tartalmi elemeit. A szabályozásnak a régi Ptk.-ban nincsen előzménye. A forgalmazási szerződés lényege abban van, hogy a terméket a forgalmazó viszonteladási céllal vásárolja meg a szállítótól, majd azt saját nevében és saját javára értékesíti. A szerződés alanyai a szállító, és a forgalmazó, mindkét pozícióban bármely jogalany állhat. A forgalmazási szerződés tárgya mindig csak ingó dolog lehet a Ptk.6:372 §-a alapján. A szállító kötelezettsége az ingó dolog eladására, azaz a dolog tulajdonjogának a forgalmazó részére történő eladására irányul. A forgalmazó pedig köteles a terméket a szállítótól megvásárolni, azaz sajátos vételi kötelezettség terheli. Dogmatikailag azonban érthetetlen, hogy a jogalkotó miért emelte a normaszövegbe azt a forgalmazói kötelezettséget, hogy a megvásárolt termék saját nevében és saját javára történő eladására is köteles a forgalmazó. Az ingó dolog megvásárlása folytán ugyanis a forgalmazó a termék tulajdonjogát megszerzi, azzal szabadon rendelkezhet. Nem terheli tehát a szállítóval szemben olyan kötelezettség, hogy azt tovább is értékesítse. A normaszövegtől eltérően tehát nem minősül szerződésszegésnek, ha a forgalmazó a terméket saját nevét nem adja el. A jogalkotó szándéka a 6:372.§ utolsó fordulata tekintetében a forgalmazót terhelő kötelezettségek körében az lehetett, hogy a továbbértékesítés során a forgalmazó már saját nevében és saját javára adja el a terméket. A forgalmazási szerződés alapján a beszerzett áru vételárának megfizetésén kívül a normaszövegből díjfizetési kötelezettség nem következik. A vételár megfizetése is csak a forgalmazási szerződés részét képező adásvételi ügyletből származik. A viszonteladási céllal megvásárolt áru árának meghatározásában a felek szabadon rendelkezhetnek, e tekintetben a Ptk. még diszpozitív szabályt sem fogalmaz meg.

A Ptk. nem utal arra, ám a viszonteladási céllal történő árubeszerzések mögött több esetben komplex jogviszony húzódik meg, ebben megjelenhetnek versenykorlátozó elemek is. (Ajánlott irodalom: Darázs Lénárd: Vertikális kartellek, Komplex, Budapest, 2007.)

Vissza a tartalomjegyzékhez

19. 3. A felek kötelezettségei

6:373. § [A jóhírnév megóvása]

(1) A felek kötelesek a termék jó hírnevét megóvni.

(2) A szállító köteles tájékoztatni a forgalmazót a termékre vonatkozó reklámokról, és köteles díj ellenében a dolog forgalmazásához szükséges reklámokat a forgalmazónak átadni.

19. 3. 1. A jóhírnév megóvása

A Ptk. 6:373.§ (1) bekezdése mindkét fél kötelezettségévé teszi a termék jóhírnevének megóvását. A „jóhírnév” a személyiségi jogok egyik nevesített esete, amely a természetes személyt, valamint a jogi személyt, mint jogalanyt egyaránt megilleti. A törvény normaszövegében azonban a termék jóhírnevére külön definíciót nem találunk. Ennek megfelelően a bírói gyakorlatnak kell majd kialakítani, hogy mit ért a termék „jóhírnevén”, illetőleg az adott körülmények alapján egyedileg kell majd megállapítani, hogy a felek a termék jóhírnevét milyen módon óvhatják meg.

19. 3. 2. A termék reklámozása során a feleket terhelő kötelezettségek

A Ptk. 6:373.§ (2) bekezdése a szállító kötelezettségévé teszi a termékre vonatkozó reklámokról történő tájékoztatást. A forgalmazási szerződés fogalmából következően a viszonteladási céllal beszerzett áru forgalmazó általi átvétele előtti reklámokról szóló tájékoztatás merülhet csak fel. Ugyanakkor a jogalkotó a reklám fogalmát még csak utalásszerűen sem határozza meg. Ezért nem világos, hogy ebbe mi tartozik bele (pusztán a piaci kommunikáció, vagy az egész termékleírás, gyártási promóció, stb.). A törvény szövege nem korlátozza a termékre vonatkozó reklám fogalmát a szállító általi reklámra, ezért úgy kell tekintenünk, hogy a szállító és esetleg rajta kívüli személyek által a termékre vonatkozó reklámokra is kiterjed a tájékoztatási kötelezettség.

A Ptk. 6:373.§ (2) bekezdése értelmében a szállító kötelezettsége még díj ellenében a dolog forgalmazásához szükséges reklámok forgalmazónak történő átadása is. Nehezen értelmezhető azonban, hogy mely reklámok azok, amelyek a dolog forgalmazásához szükségesek, hiszen szigorúan véve a dolog forgalmazásához reklám nem szükséges, azt reklám nélkül is lehet forgalmazni. Nem határozza meg a jogalkotó továbbá azt sem, hogy mit ért a reklám átadásán ( még a reklám fogalma is pontatlan). Az átadás módja is tisztázatlan, nem egyértelmű, hogy ez valamely fizikai értelemben vett tevékenységet jelöl (pl. promóciós anyagot odaadni, átadni), avagy valamely reklámozással kapcsolatos jog átruházásával teljesíthető.

A forgalmazó az átadott reklámok után díj fizetésére köteles a Ptk.6:373.§-a alapján.

Vissza a tartalomjegyzékhez

19. 4. Az utasítás és az ellenőrzés joga

6:374. § [Utasítás és ellenőrzés]

(1) A szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg.

(2) Ha a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles őt figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a forgalmazó köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a szállító felel. A forgalmazó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

(3) A szállító jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni.

Az utasítás és ellenőrzés joga a vállalkozási típusú kötelmek tipikus eleme. A Ptk. 6:374.§ (1) bekezdése a szállítónak a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási jogot enged. A törvényszöveg ugyan diszpozitív, az utasítási jog jogpolitikailag azonban indokolatlan eleme a forgalmazási szerződésnek. Miután a forgalmazó megvásárolja a terméket, és azok árát a szállítónak kifizeti, a termék tulajdonjogát megszerzi, ezt követően a beszerzett terméket a saját nevében és javára értékesíti, így a teljes kockázatot ő viseli. Ezért nem világos, hogy milyen alapon és mire vonatkozóan illeti meg utasítási jog a forgalmazással kapcsolatosan a szállítót. Ebből kifolyólag érthetetlen, hogy a célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítás adására vonatkozóan a Ptk.6:374.§ (2) bekezdése milyen esetekre fog kiterjedni. A célszerűtlen, vagy szakszerűtlen utasítás elsősorban vállalkozási, illetőleg megbízási típusú jogviszonyokban merül fel. A forgalmazó akkor köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály, vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.

A szállító széles körű ellenőrzési joggal rendelkezik a Ptk.6:374.§-a alapján, mert nemcsak a szerződésben, hanem az utasításaiban foglaltak teljesítésének ellenőrzésére is jogosult. A szerződés tekintetében értelmezhetetlen az ellenőrzési jogosultsága, hiszen miután a terméket a forgalmazó átvette és a vételára kifizette, onnantól azzal sajátjaként rendelkezik, így azon a továbbiakban ellenőrzési joga a szállítónak nem állhat fenn. Amennyiben a további eladásokhoz kötődően egyéb megállapodás is születik a felek között (a forgalmazási szerződés kötelező tartalmán kívül), úgy ezek teljesítését ellenőrizheti a szállító. Az utasítási jog, illetőleg ennek ellenőrzése azonban a normaszöveg alapján értelmezhetetlennek tűnik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

19. 5. Megfelelő alkalmazás szolgáltatások esetén

6:375. § [Megfelelő alkalmazás szolgáltatások esetén]

E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell szolgáltatások nyújtása esetén.

A Ptk. 6:375.§-a nemcsak ingó dolog forgalmazása, hanem szolgáltatások nyújtása esetén is alkalmazni rendeli a forgalmazási szerződések szabályait. Nehezen képzelhető el, hogy szolgáltatás beszerzése viszontszolgáltatás-nyújtási céllal megvalósulhat-e a gyakorlatban. Így indokolatlannak tűnik a forgalmazási szerződés szabályainak kiterjesztése szolgáltatások nyújtásának esetére.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal