I. Cím: Általános rendelkezések

1.1. A kötelem

1.1.1. A kötelem

6:1. § [A kötelem]

(1) A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.

(2) A kötelem valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.

(3) A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.

Az új Ptk. (Ptk.) szerkezeti változása, hogy a kötelmek közös szabályai alatt foglalja össze azokat a szabályokat, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, hanem a többi kötelemre is alkalmazandóak, függetlenül attól, hogy azok jogügyleti természetűek vagy más jogi tény alapján jönnek létre. Ennek célja, hogy az ebben a részben megjelenő rendelkezéseket ne kelljen megismételni az egyes kötelemfakasztó tényeknél.

A kötelemre vonatkozó közös szabályok ismertetésének kezdetén az új Ptk. meghatározza a kötelem fogalmát, kifejezésre juttatva, hogy a kötelem tágabb kategória, mint a szerződés.

Az új Ptk. kifejezetten rendelkezik – az eltérést nem engedő, illetve feltétlen érvényesülést igénylő (kógens) rendelkezések korlátai között – a szabályozás diszpozitív jellegéről. A szabályozás a kötelmek közös szabályaira vonatkozik, és nem terjed ki az egyes kötelmek normáira, mert azok diszpozitív jellegét a törvény az adott helyen mondja ki.

Megjegyzés

A kötelmet mint a kötelmi jogi jogviszony tárgyát képező szolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget és jogosultságot határozza meg, és szolgáltatások típusait (dare, facere, praestare) sorolja fel, a „más magatartás” kifejezéssel jelezve, hogy szolgáltatások kimerítő felsorolása nem lehetséges.

A kötelmek körében – függetlenül attól, hogy milyen kötelemkeletkeztető tényből fakad a kötelem – általánosságban is elfogadja a feleknek az a jogosultságát, hogy a törvényben rögzített szabályoktól eltérően szabályozzák jogviszonyaikat. Az eltérés feltétele, hogy a felek megegyezésre jussanak, és az eltérést jogszabály ne tiltsa.

1.1.2. Kötelemkeletkeztető tények

6:2. § [Kötelemkeletkeztető tények]

(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból.

(2) Egyoldalú jognyilatkozatból jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik kötelem. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(3) Kötelem jogszabályból, bírósági vagy hatósági határozatból akkor keletkezik, ha a jogszabály, a bírósági vagy a hatósági határozat így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást meghatározza. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Az új Ptk. újítása, hogy példálózó jelleggel felsorolja azokat a leggyakoribb tényállásokat, amelyek kötelmet keletkeztethetnek. A szabályozás tartalma nem jelent változást a korábbi joghoz képest, kiemelésük célja a figyelemfelhívás és az esetleges viták elkerülése volt.

Fenntartja azt a szabályozást, hogy az egyoldalú nyilatkozatoknak nem tulajdonít általános kötelemkeletkeztető hatást. Azokból az egyoldalú nyilatkozatokból származik kötelem, amelyeknél a jogszabály kifejezetten rendelkezik [?] a nyilatkozat ilyen hatásáról. Az új szabályozás az egyoldalú nyilatkozatokat a szerződésektől elkülönítve tárgyalja, ugyanakkor kimondja, hogy az egyoldalú jognyilatkozatokból keletkező kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell alkalmazni.

1.1.3. A kötelem megszűnése

6:3. § [A kötelem megszűnése]

A kötelem megszűnik

a) a szolgáltatás teljesítésével;

b) abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha e törvény eltérően nem rendelkezik;

c) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult;

d) a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani;

e) a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával;

f) jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.

A fennálló jogot kodifikálja az új Ptk. a kötelem megszűnését összefoglaló szabályaiban is, e szabályokat ugyanakkor a világosabb szerkezet és a könnyebb áttekinthetőség érdekében egy §-ban gyűjti össze. A korábbi szabályozáshoz képest tartalmazza a kötelem teljesítés esetén, illetve a jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból történő megszűnését.

Új szabállyal rendelkezik a megszűnés okainál a jogosult és a kötelezett jogutód nélküli megszűnéséről is.

Megjegyzés

A teljesítésen mint kötelemmegszüntető tényen a szabályszerű, a kötelem tartalmának megfelelő teljesítést érti (vö. 6:34.§).

Ha jogosulttá és kötelezetté ugyanaz a személy válik (confusio) a kötelemszüntető hatás csak abban a relációban és olyan mértékben érvényesül, ameddig a jogosult és a kötelezett személye azonossá válik. Az 1959. évi Ptk. kifejezetten rendelkezett arról a 322.§-ban, hogy a szerződés megszűnése harmadik személy jogait és kötelezettségeit nem érinti.

Bizonyos esetekben a confusio – speciális rendelkezések folytán – fentiek ellenére nem vezet a kötelem megszűnéséhez (pl. váltó).

Az új Ptk. szabályozása szerint, amennyiben a személyesen teljesítendő vagy személyes szükségletet szolgáló szolgáltatás kötelezettje vagy jogosultja nem természetes személy a kötelem megszűnésének feltétele a jogutód nélküli megszűnés, ebből következően, ha a jogi személy jogutóddal szűnik meg a személyéhez kötődő jogok és kötelezettségek átszállnak a jogutódjára.

A bíróságoknak nincs általánosságban kötelmet megszüntető jogköre. Ahhoz, hogy a bíróság ilyen tartalmú döntést hozhasson, jogszabályi felhatalmazásra van szüksége (pl. 6:495.§).

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal