Ötödik rész: Az értékpapír

29. Általános szabályok

29.1. Helye az új Ptk.-ban

A régi Ptk. a szocialista tervgazdálkodás időszakában keletkezett. Az értékpapírokra vonatkozóan eredetileg nem is tartalmazott szabályozást.. Csak a rendszerváltás hajnalán, az 1988. évi XXV. törvény elfogadásával látta szükségesnek a törvényhozó a régi Ptk.-ban külön fejezetet szentelni az értékpapírnak. A XXVIII/A. Fejezet előbb három, majd négy §-ban (338/A.-338/D. §-ok), s ekkor is csak a legfontosabb rendelkezéseket emelte törvényi rangra. Emellett az értékpapírjog magánjogi szabályaival a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) is találkozhatunk. (E törvény a régi Ptk. értékpapírra vonatkozó szabályait is érintette.) Ezt a rezsimet egészíti ki az egyes értékpapírokkal kapcsolatos jogszabályi környezet.

Az új Ptk. indokolása rögzíti, a kialakult szabályozásnak oka lehetett, hogy a dematerializált értékpapír olyan új jogintézmény volt, melynek szabályaival a jogalkotó nem kívánta a törvényt terhelni, ezért mindössze utaló szabályok jelezték az értékpapírjogi szabályozás hatókörének kibővülését. A szabályozás megszilárdulásával azonban a dematerializált értékpapírok az értékpapírjog és a tőkepiac bevett intézményei lettek, ezért az új Ptk. már az ezekre az értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat is magában foglalja.

Az új Ptk. Hatodik Könyve külön része, az Ötödik Rész három Címben (XXIX.-XXXI. Címek) és 14 §-ban (6:565. – 6:578. §) foglalkozik az értékpapír jogintézményével úgy, hogy előbb az általános szabályokat, majd az okirati formában előállított értékpapírokra, végül a dematerializált értékpapírra vonatkozó rendelkezéseket taglalja. A törvény alkotóinak kiindulópontja az volt, hogy az értékpapírok hagyományosan akként tudják a bennük foglalt jogok mobilizálásának gazdasági funkcióját betölteni, hogy az értékpapírjog olyan szoros kapcsolatot jelent a jog és a jogot rögzítő okirat között, ami lehetővé teszi az értékpapírba foglalt jog forgalmát a jogot megtestesítő értékpapír forgalmán keresztül. Ehhez tapad az értékpapír legitimációs hatása és átruházásának módja is. Ezzel szemben a dematerializált értékpapírok azt a lehetőséget használják ki, hogy a technikai fejlődés következtében nem csupán az okiratok képesek jogosultságokat oly módon rögzíteni, hogy azok az időbeli és a térbeli korlátokat is áthidalva biztonságosan megismerhetők legyenek. Mivel az elektronikus jelekkel rögzített adatok jogi értelemben dologként nem jelennek meg, ezért a dologi jogi jellegre épülő hagyományos értékpapírjogi szabályozás nem alkalmazható vonatkozásukban. A törvény figyelemmel van a kétféle jelenség közötti eltérésre, amely az alapoknál igen jelentős, de nem vonul végig azonos intenzitással az értékpapírjogi szabályozás teljes spektrumán. Az új Ptk. az értékpapírokra és a dematerializált értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályozást szándékoltan nem kívánja teljes körben átfogni, csak általános szabályozásukat kínálja. Nevezhetjük ezeket általános értékpapírjogi szabályoknak, melyek minden értékpapírra vonatkoznak, míg az értékpapírjog különös részével, egyes értékpapírok eltérő szabályaival a törvény más pontjain (a részvény esetében pl. a 3:213. – 3:248. §-okban), illetve más jogszabályokban találkozhatunk.

A nyomdai úton előállított értékpapírokra vonatkozó szabályozást az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet teszi teljessé. Ezzel párhuzamosan a dematerializált értékpapírok kapcsán a dematerializált értékpapír előállításának és továbbításának módjáról és biztonsági szabályairól, valamint az értékpapír-számla, központi értékpapír-számla és az ügyfélszámla megnyitásának és vezetésének szabályairól rendelkező 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendeletre kell utalnunk.

Meg kell végül jegyezni, a törvény másutt, az Ötödik Könyvben kimondja azt is, a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell az értékpapírokra (5:14. § (2) bekezdése).

Az értékpapírokat tipizálhatjuk akként, hogy milyen tartalmú jogokat, illetve kötelezettségeket foglalnak magukban. A dologi jogi papírok tulajdonjogot, zálogjogot testesítenek meg anélkül, hogy az áru átadására volna szükség (pl. közraktári jegy). A kötelmi jogi papírok mögött követelés, rendszerint hitelviszony áll. Ide tartozik mások mellett a váltó, a csekk, a kötvény. A tagsági jogokat megtestesítő papírok meghatározott vagyoni érték, legtöbbször pénzösszeg megfizetése ellenében az értékpapír birtokosának vagyoni és más jogokat biztosítanak (pl. részvény, részjegy). Emellett vannak sui generis, egyik fenti kategóriába sem sorolt értékpapírok (pl. befektetési jegy, kárpótlási jegy).

A régi Ptk. azt a szabályozási technikát követte, hogy a pénzkövetelésekről szóló értékpapírt vette alapul (338/A.-338/C. §-ok), s a 338/D:. § utaló rendelkezése e szabályokat megfelelően alkalmazni rendelte valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról kiállított értékpapírra.

29.2. Az eltérő szabályozás lehetősége

6:567. § [Az eltérő szabályozás lehetősége]

Jogszabály az értékpapírokra nemzetközi egyezmény alapján az e részben foglalt rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg.

következő oldal