Első rész: A birtok

I. Cím: A birtok és a birtokvédelem

I. Fejezet: A birtok. A birtok megszerzése és elvesztése

Az új Polgári Törvénykönyv a birtok és a birtokvédelem szabályainak a dologi jogok közötti szabályozásával dogmatikailag és rendszertanilag is szakított az 1959. évi IV. törvénynek (a régi Ptk.-nak) azzal a rendezésével, amely a birtok és a birtokvédelem szabályait a tulajdonjog keretén belül az utolsó szabályozási helyre tette. Az új Ptk. a régivel szemben dologi jog címszó alatt foglalja össze a birtokkal és a tulajdonjoggal kapcsolatos rendelkezéseket. Az eltérő rendszertani elhelyezés a dologhoz fűződő elsődleges ténynek, a birtoklásnak, az ehhez kapcsolódó jogi rendelkezéseknek adja meg a jelentőségét.

5:1. § [Birtokos]

(1) Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja.

(2) Olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).

(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.

5:2. § [A birtok megszerzése]

A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.

1.1.

Az 5:1. § (1)-(2) bekezdései fogalom-meghatározásokat tartalmaznak, amely a régi Ptk. vonatkozó részéből hiányoznak. Az (1) bekezdés a birtokos definícióját adja meg: amely pozíció megvalósul a dolog sajátjaként, vagy pedig a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján történő hatalomban tartással. A (2) bekezdés fogalmi szinten bevezeti az albirtokost és a főbirtokost. Az előbbi alatt azt a személyt érti, aki a dolgot ténylegesen hatalmában tartja, és akit a dolog ideiglenes birtoklására külön jogviszony jogosítja fel. Főbirtokosnak pedig azt nevezi, akitől a tényleges hatalmat gyakorló albirtokos a birtokát származtatja. Ez tipikusan a kettős birtok megnyilvánulásának esete.

A (3) bekezdés azt a helyzetet szemlélteti, amikor tényleges birtoklás nélküli személyt is birtokosnak kell tekinteni. Ez a rendelkezés tartalmában megegyezik a régi Ptk. 187. § (2) bekezdésével, mégis azzal a megkülönböztető többletrendelkezéssel (feltétellel), hogy a birtokostól a dolog jogalap nélkül, időlegesen kerüljön más személy tényleges hatalmába.

Az 5:2. § a birtok megszerzésére vonatkozóan „önálló magatartást” ír elő: a dolog tényleges hatalomba kerülése. A régi Ptk. 187. § (1) bekezdése a birtok megszerzésének szabályát eltérően írja le, és a birtokos személyét is ebből, a birtok megszerzéséből vezeti le, szemben az 5:1. § (1) bekezdésének sui generis fogalom-meghatározásával.

5:3. § [Birtokátruházás]

(1) A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. A birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul, ha

a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja; vagy

b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.

(3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.

(4) Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.

5:4. § [A birtok elvesztése]

(1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.

(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van.

(3) A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg.

A régi Ptk. birtokra vonatkozó rendelkezései nem ismerik az előbb idézett: a birtok átruházására, illetőleg az elvesztésére vonatkozó szabályokat. Ezek tehát az új Polgári Törvénykönyvben új fogalmi, illetőleg szabályozási rendszert alkotnak.

Addig, amíg az 5:2. § a birtok reál aktussal történő megszerzésének szabályát rendezi, az 5:3. § rendelkezései a birtoklás jogának az átruházására irányuló jogi aktus szabályrendszerét – mint új jogintézményt – foglalják magukban. A birtokátruházás alanyai a birtokot átruházó birtokos, illetőleg az azt megszerezni kívánó fél. Egymással a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályai szerint kötnek szerződést a birtok átruházásáról. Az 5:3. § (2)-(4) bekezdései a szerződés teljesülésének egyes speciális rendelkezéseit tartalmazzák.

A birtokos személyében változás következik be a birtokátruházáson kívül akkor is, amikor a birtok elvesztése következik be. Az 5:4. § (1) bekezdése szerint a birtok „elvesztése” történhet úgy is, hogy a birtokos a birtoklással felhagy (akaratlagos, úgynevezett mulasztásos magatartás), vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg. A (2) bekezdés szerint a birtokos időleges akadályoztatása nem eredményezi a birtok elvesztését. A (3) bekezdésben írtak szerint a birtokos halála vagy az egyéb jogutódlás a birtokos személyében változást eredményez, akinek a birtokláshoz való jogát az örökhagyónak vagy más jogelődnek a birtokláshoz való joga, annak terjedelme határozza meg. Ez az úgynevezett jogcímazonosság elve.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal