XI. cím: Általános szabályok és egyes személyiségi jogok: 4. rész

4.1 Becsület védelme

2:45. § [A becsülethez és jóhírnévhez való jog]

(1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.

(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.

4.1.1. 1959. évi Ptk. 76.§ utolsó előtti fordulata említette a „becsület védelmét”, mint személyhez fűződő jogot. Az 1959-es Ptk. 78.§-a nevesítette a „jó hírnév védelmét”, és a jogsértés egyes eseteit nevesítette, mint sértő, valótlan tény állítása, híresztelése, vagy valós tény hamis színben történő feltüntetése, ezen magatartásokkal valósulhatott meg a jogsérelem. Ez utóbbihoz kapcsolódott az 1959-es Ptk. 79. §-ába foglalt sajtó helyreigazítás szabálya, amely időközben átkerült a médiatörvénybe [ § 12], így már nem szerepel a Ptk-ban. Az 1959-es védelem szerint a „becsület” „a személyről a társadalomban kialakult értékítélet, amelynek kedvezőtlen megváltoztatása jelenti a becsület sérelmét” (Petrik 2001, 87.o.).

4.1.2. Az Ptk. a becsület és a jó hírnév védelmét egy összevont paragrafusban szabályozza, a két fogalom egymás mellé helyezve kiegészíti és erősíti egymást. A becsület az ember önbecsülését fejezi ki, és az ember tartásának belső támasza, emberi mivoltunk és cselekvéseink vezérlője, az emberi méltóság egyik aspektusa, erkölcsi lényünk magja, amiből következik, hogy másoktól elvárható, hogy emberhez méltó módon viselkedjen irányunkba. Becsületnek tekinthető az egyén személyes erkölcsi értéke, amit saját magatartásával érdemel ki, életkorával, állásával, szakmai tevékenységével és ezek alapján társadalmi életben történő cselekményeivel maga szerez meg. A jó hírnév emberi lényegnek a külvilágban való tükröződése, a személy társadalomban betöltött szerepének, értékelését befolyásoló ismeretek, tények. Becsületet a mások véleménye sértheti, azé, aki nem adja meg a másik embernek a tiszteletet, illetve azt sértő magatartást tanúsít. A becsület megsértésének tényállásánál a törvény példálódzó felsorolást tartalmaz: a kifejezésmódjában bántó véleménynyilvánítás minősülhet becsületsértésnek, amely indokolatlan, azaz öncélú, a bántó jelleg a másik megsértésére irányul. Indokolatlan a mi olvasatunkban nem azt jelenti, hogy nincs indok a sértésre, és így lehetséges indokolt bántás, hanem inkább azt, hogy az a sértő jellegben nyilvánul meg. A jogsértés megvalósulhat szóban, írásban megfogalmazott gondolatokkal, de bármely más módon észlelhető véleménynyilvánítással is, cselekménnyel, tettel, akár gesztussal is. A „bántás” a személyt érintő kifejezésmód és a társadalmi megítélés hátrányos befolyásolhatóságában valósul meg. A bántás megvalósulhat lealázó, jelentőségét vagy érdemét bántóan lekicsinylő, lealacsonyító, alapvetően sértő értékítélet kinyilvánításával. A vélemény helyessége vagy helytelensége, illetve megalapozatlansága önmagában nem vizsgálandó, hanem az adott személy vonatkozásában kell a „társadalmi értékítélet” alapján minősíteni bántónak vagy helyénvalónak, illetve olyannak, aminek a célja nem a bántás, hanem valami más ok, például biztonsági előírások betartása lehet. A jogsértéshez nem szükséges az, hogy a jogsértés harmadik személy előtt történjen, tehát nem csak akkor valósulhat meg a jogsértés, ha annak közönsége is van, hanem elegendő a sértett személyt elérje. A sértett egyén társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolhatósága a vélemény minősítését jelenti, annak tartalma és kifejezésmódja, vagy akár a kettő együtt valósíthatja meg a tényállást. Ez viszonylag széles mérlegelést ad a bírónak, adott szavak, szókapcsolatok néha csak egy-egy személyi körben bírnak sértő jelentéssel, ez szintén megvalósíthatja a személyiségi jogsértést. A törvény nem ad további támpontokat arra vonatkozólag mi a bántó, és mi a negatív tartalom, ez csak a helyes judícium alapján dönthető el. A jogsértés indokoltsága véleményünk szerint nem feltétlenül arányossági kérdés, azaz, hogy jogsértésre megfelelő válaszú jogsértéssel lehet reagálni, hanem sokkal inkább az, hogy a jogsértést indokolhatja például a korábban nem ismert tények valódiságának a bizonyítottsága, ha ezen tények értelmezése bántó vélemény megfogalmazására alkalmasak, illetve csak arra alkalmas. Az indokoltságot szűkebben értelmezzük, az ember becsületével szemben saját tetteinek a valós tényei állíthatók, ezek alapozhatják meg az indokoltságot, amely a jogsértés hiányát – azaz a véleménynyilvánítás megalapozottságát jelentik. Indokolt lehet még adott körülmények kényszerítő jellege, napjainkban például biztonsági szabályok betartása, amelyek során az emberi becsület is sérülhet.

4.1.3. A törvényi tényállás elemei még egyszer: véleménynyilvánítás, amely indokolatlanul bántó, és az érintett személy társadalmi megítélésének negatív befolyásolására alkalmas. Tehát nem szükséges, hogy a sértésnek kimutatható hatásai legyenek, az adott közlésnek, magatartásnak csupán alkalmasnak kell lennie az érintett társadalmi értékelésének hátrányos megváltoztatására.

4.1.4. Álláspontunk szerint a törvény olvasata magában foglalja azt is, hogy adott esetben a kifejezésmód önmagában lehet sértő és bántó és megalapozhatja a jogsértést.

4.1.5. A becsület védelme konfrontálódhat a véleménynyilvánítás szabadsága körében közölhető gondolatokkal, de ebben a látszólagos ellentmondásban a véleménynyilvánítás joga álláspontunk szerint nem sérthet becsületet, ha a véleménynyilvánítás megalapozott, nem önkényes, nem más célra – lejáratásra vagy hasonlókra – irányul. Ha a véleményt szakmailag megalapozottan és kulturált módon fogalmazzák meg, és megjelenésében sem bántó, mások becsülete sérelme nélkül is gyakorolható jog.

4.1.6. A becsületet védi a Büntető törvénykönyv [2012:C tv. 227. §] és a szabálysértési törvény [2012 évi II. törvény 180. §] is. Ezek mellett természetesen párhuzamosan is érvényesíthetőek a magánjogi szankciók.

Vissza a tartalomjegyzékhez

4.2. Jó hírnév védelme

4.2.1. A jó hírnév védelmének a szabálya lényegében megegyezik az 1959-es Ptk. szabályával, így a korábbi bírói gyakorlat eredményei, tapasztalati és megállapításai tovább örökíthetők, tovább fejleszthetők. A jogsértő magatartás tényállása a következőket foglalja magában: tény valótlan állítása, híresztelése és valós tény hamis színben feltüntetése, lényegében megegyezik a korábbi szabályozással. A becsület védelméhez képest – amelyik kifejezetten véleménynyilvánítással valósítható meg – a jó hírnév sérelme esetében a személyre vonatkozó valótlan tényállításról van szó, tehát a tényállítás, híresztelés valósága- valótlansága bír jelentőséggel. A korábbi gyakorlat nem tekintette jogsértőnek a nem bántó tényállításokat, a pozitív valótlanságokat. Miután az új Ptk. is megkívánja, hogy a valótlan tény állítása, híresztelése az érintett személyre vonatkoztatottan egyben sértő jellegű, tartalmi legyen, a gyakorlat várhatóan továbbra is ez lesz.

4.2.2. A törvény minden személynek - embernek és természetes jogalanynak – megadja a jóhírnév védelmét, függetlenül attól, hogy az adott személy egy adott ismertségben vagy ismeretségi közegben ténylegesen rendelkezik-e a jóhírnévvel vagy sem. A jóhírnév léte alapvetően nem előfeltétele a jogsértésnek, bár elképzelhető olyan tényállás, ahol a jóhírnévről az adott személy kapcsán nem is lehet beszélni. Tehát a jóhírnév velünk született jog, sőt, büntetőjogilag vagy más módon elítélt, megbélyegzett személyeket is megillet ez a jogosultság. A régebbi bírói gyakorlat szerint a tartalomnak, a tényekre vonatkozóan kell bántónak, sértő jellegűnek kell lennie (BH 2002/4/135).

Megjegyzés

4.2.3. Az 1959-es Ptk-n alapuló bírói joggyakorlat megváltoztatására nincs indok, így a jogsértő magatartások köre rendkívül széles lehet, szavakba öntött mondandóval, de jellel, képpel, rajzzal, ábrával, a valótlan tény közlésére alkalmas bármely kommunikációval megvalósítható. A korábbi gyakorlatból ismert esetek továbbra is irányt mutathatnak a joggyakorlatnak, például a bűncselekményért való feljelentés [BH 2002/6. 223], jogérvényesítés mással szemben, perindítás, önmagában nem alapoz meg jogsértést [EBH 2002. 624.; BH2004.357., BDT 2006/9/134.; BDT2006.1429., BDT2006. 1376, BDT 2013/9/133.].

4.2.4. A jó hírnév védelme más jogági védelemtől függetlenül és önállóan vizsgálandó. A szerzői jog megsértésének hiánya még nem zárja ki a jó hírnév megsértését is [BH 1980/9. 332].

4.2.5. A jóhírnév körében az értékelés akkor lehet jogsértő, ha valótlan tényállításokon alapszik, vagy megtévesztő, téves-bántó jellegű következtetésre ad alapot, lehetőséget. A bántó, sértő jelleg megítélésénél az elhatárolás adott esetben nehéz. A vásárló csomagjának az áruház alkalmazottai által történő átvizsgálása önmagában nem jogsértő, mondta ki a bíróság [BH 2003/3.108]. Az áruvédelmi kapu jelzéséből az őrök arra következtethettek, hogy a sértett személy lopni akar, ezt a magatartást lehet sértőnek felfogni, de a bíróság szerint ez a vagyonvédelemmel összeegyeztethető, azaz indokolt magatartás volt.

4.2.6. A jóhírnév és becsület együttesen is sérülhet, ha a valótlan tényállítás – illetve a jóhírnév egyéb tényállása mellett - egyúttal sértő és bántó is a jogsértő magatartása. Az ilyen kumulatív jogsértések orvoslása során a megfelelő arányú szankciót a jogsértés súlyához kell alkalmazni.

4.2.7. A jóhírnév egyik speciális alesete az üzleti jóhírnév, melyet a verseny szabályok külön védenek. 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról törvény 3. § a következő tilalmat fogalmazza meg:

3. § Tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni.

E rendelkezés a hírnévrontás Ptk-ban meghatározott általános feltételei mellett különös feltételként határozza meg, hogy a jogsértést versenytárs jó hírnevének vagy hitelképességének megsértésével, illetve veszélyeztetésével kell megvalósítani.

A Tpt. Jogsértés esetén megnyitja a bírói utat és a szankciókat a 86. §-ában szabályozza.

4.2.8. A jóhírnevet a Büntető törvénykönyv is védi, 2012. évi C. tv. 226. §. [--],

Vissza a tartalomjegyzékhez

4.3 Magántitokhoz való jog

2:46. § [A magántitokhoz való jog]

(1) A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az üzleti titok oltalmára.

(2) A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.

4.3.1. Az 1959-es Ptk. 81. § (1) bekezdése védte a magántitkot, és példálódzó felsorolást adott a védelem alá tartozó jogosultságokra. A jogsértést a magántitokhoz való hozzájutás (szó szerint: „birtokába jut”), jogosulatlan nyilvánosságra hozatal vagy a magántitokkal történő egyéb módon való visszaélés valósította meg. A magántitok fogalmát a törvény nem határozta meg. Az egyik közismert megfogalmazás a következőképpen szól: „Titok minden olyan adat, tény, valamint az ezekből levont következtetés, amelynek a jogosult rendelkezési köréből való kikerülése a jogosult érdeksérelmével járhat.”[Petrik 2001, 142.o.]

4.3.2. A magántitok tartalmát és fogalmát az új Ptk. sem határozza meg, így az elhatárolási kérdésekben a korábbi bírói gyakorlatra bátran lehet hagyatkozni. Az ember és más jogalany személyéhez kapcsolódó azon adatokról és tényekről van szó, amelyek mások számára nem hozzáférhetők. Magántitok a személyre vonatkozó olyan információ, adat, tény, amely nem nyilvános tulajdonságokra, körülményre vonatkozik, személyi, családi, vallási, vagyoni vonatkozású, amelynek titokban tartása, pontosabban fel nem fedése az illető magánszemély személyiségéhez kapcsolódik, hozzá tartozik. A magántitok lehet bármely személyes adat is, amely az adott személy életéhez kapcsolódik, és nem nyilvános és amelynek megismerhetőségét az érintett személy nem tette lehetővé. Ide tartoznak klasszikus módon a személy egészségére vonatkozó adatok, vallási, szexuális irányultság, valamint e mellett a bíróságok a családjogi kapcsolattal összefüggő személyes adatokat is ide sorolták (BH 2002/3.89.). Magántitoknak vannak a jogban külön nevesített esetei, banktitok, orvosi titok, gyónási titok. A magántitok részét képezte az adatvédelem, amely időközben külön jogággá nőtt, a modern adatvédelem szabályozása következtében. Az adatvédelemről ehelyütt nem lesz szó, ehhez lásd 2011. évi CXII. törvényt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról.

4.3.3. A Ptk. a magántitok védelmet kiterjeszti a levéltitokra, amely napjainkban nem csak a klasszikus, papír alapú levélre, de értelmezések szerint a telefonon küldendő SMS-re vagy az elektronikus levelezésre egyaránt kiterjesztendő. A jogosulatlan megszerzés és felhasználás ezekre a kommunikációs módozatokra is kiterjed, a jogosultság kizárólag az érintett személyek közös rendelkezése alatt áll, a levél küldője és fogadója egyetértésével lehetséges a felhasználás.

4.3.4. A magántitkot és a levéltitkot a büntető törvénykönyv is védi, 2012. évi C. tv. 223., 224. §§.

Vissza a tartalomjegyzékhez

4.4 Üzleti titok védelme

2:47. § [Az üzleti titokhoz való jog. Know-how (védett ismeret)]

(1) Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli.

(2) Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. E védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez

a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy

b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján

jutott hozzá.

(3) Az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg.

4.4.1. 1959-Ptk. „üzemi” és „üzleti” titok fogalmát tartalmazta, és mind a kettőt alapvetően a gazdasági tevékenységet végző személyt megillető titokkörének volt az egyik része, alfaja. Amint fentebb már említettük, vannak külön törvényben nevesített titkok, mint banktitok, értékpapírtitok, az üzleti titok, a Ptk. védelme ezeket is átfogja. Üzleti titok esetében olyan adatról, tényről, információról vagy ezekből készült összeállításról van szó, amely gazdasági tevékenységhez kapcsolódik, alapvetően nem ismert mások számára, és amelynek az illetéktelen általi megszerzése, vagy megismerése, vagy hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala sérti vagy sértheti a titokgazda gazdasági vagy piaci értékeit. A védett tárgyak körét a törvény gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adatok, információk és ismeretek körében húzza meg, de a titokgazda nem csak elsődlegesen gazdasági tevékenységet végző jogalany lehet, adott esetben alapítvány, egyesület, sőt költségvetési szerv is.

4.4.2. Know how védelme és szabályozása a Kódexben részben átalakult. Magyar kifejezése a <védett ismeret> elnevezést kapta, és a védelem a korábbi szabályzástól eltérően, amely a know-how szellemi alkotás jellegére épült a <védett ismeret> titok aspektusára tevődött át.

A know-how védelem átalakítása a TRIPS-egyezményhez történő igazodást mutatja. A védett tárgy az olyan adat, információ, tény és ismeret, amelyet a titokgazda nem kíván nyilvánosságra hozni vagy mások számára elérhetővé tenni, mert számára vagyoni vagy más előnnyel bír, azzal a jogosulatlan felhasználó gazdasági, piaci vagy egyéb hátrányt okozhat. A korábbi bírói gyakorlat szerint a puszta szakmai hozzáértés nem minősül védett ismeretnek /know-how/, így egy folyóirat szerkesztésére vonatkozó szakmai ismeretek összessége sem kapta meg a know-how védelmet (BH/1992.690.). Ez a felfogás továbbra is helyes.

Egy franchise tárgyát képező parkolási rendszer elemeit, kapcsolódó műszaki-szervezési ismereteket, összetevőket, részleteit, leírását külön kézikönyv tartalmazta, így know-how védelmet a bíróság elismerte. A védendő ismeretnek vagyoni értékkel kell rendelkeznie, ezen ismeretnek tárgyiasulnia kell, azaz adott személytől függetlenül is megismerhető formában rögzíteni, hogy mások számára is megismerhetővé és alkalmazhatóvá váljon, ezért a rögzítés a know-how védelem elengedhetetlen feltétele. Lehet olyan gyártási ismeret, amely nincs leírva, de ha leírása megtörténik, akkor titokban kell tartani.

Annyiban változott a szabály az 1959-es Ptk. védelméhez képest, hogy míg korábban bármely engedély nélküli hasznosítást tiltotta a törvény, addig az új kódex csak a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon megvalósított szerzésre, hasznosításra, közlésre, nyilvánosságra hozatalra adja meg a védelmet.

4.4.3. A védelem alól kivételt képeznek azok a magatartások, ha a jogsértő jóhiszeműen, kereskedelmi forgalomban és ellenérték fejében szerezte a védett ismeretet. Ha az értékesítő jogtalanul szerezte meg azt, amit kereskedelmi forgalomban értékesített, akkor a másodlagos jogszerzés legálisnak minősül, feltéve, hogy ezen személy jóhiszeműen járt el, azaz, hogy nem tudta és nem is tudhatta, hogy a kereskedő jogosulatlanul jutott hozzá. Ez a kivétel a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzés mintájára a forgalom védelmét a titokgazda érdekével szemben előbbre helyezi.

4.4.4. Külön probléma a védett ismeret körében a jogosultságok meghatározása. Ki ennek a vagyonnak, ismeretnek a jogosultja? Miként keletkezik ez a jogosultság? Ez utóbbira viszonylag egyszerűnek tűnhet a válasz, amint a védett ismeret megalkotásra és rögzítésre kerül. A védett ismeret jogosultja a védelem tárgyát megalkotó, kifejlesztő, létrehozó személy, és ez alapvetően csak ember lehet szerintünk, hiszen a személy ezen képességét, a szellemi jószág alkotásra való képességének a konkrét eredményét védi a jog, a szellemi kreáció révén megalkotott újdonságot. De adott védett ismeret alapja lehet több személy által kreált védett ismeret, amely több ember, munka-csoport ezen tevékenysége, valamely egyéb jogi személyhez, vagy más jogalanyhoz kapcsolódik. Természetes személy, több személy és a gazdálkodás körét biztosító és megvalósító jogi személy jogai ekkor sajátosan keverednek, jogosulti együttesség keletkezhet. Erre a jogközösségre a tulajdonközösség szabályai alkalmazandók.

4.4.5. Nehezebb a kérdés a munkajogviszonyban alkotott know-how esetében, egyes vélemények szerint itt a munkajogi szabályok alkalmazásával a munkáltató a jogszerű és jogtulajdonos, nem a munkaválalló (Faludi 2013), szerintünk a munkajogi szabályozás elsődlegességét azért vizsgálni kell.

4.4.6. A védett ismeret vagyoni jellegét és hasznosíthatóságát fejezi ki az új Kódex franchise szabálya [6:376. § (1) bekezdés], amely szerint a védett ismeret felhasználási, hasznosítási és használati jogosultságok révén franchise részét képezheti.

4.4.7. A védett ismeret védelme körében fontos utalni arra, hogy az az új személyiségi jogi szankció, amely a jogsértéssel elért vagyoni előny megfizetését mondja ki a jogsértő számára, jobban és gazdaságilag igazságosabban védi a know-how sérelemmel okozható károktól és vagyoni hátrányoktól, mint a korábbi szabályozásé.

4.4.8. 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról külön védi az üzleti titkot. A 4. § a következőket mondja ki:

4. § (1) Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni.

(2) Üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg.

(3) E törvény alkalmazásában

a) üzleti titok fogalma alatt a Ptk. 81. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmat kell érteni;

b) bizalmi viszony különösen a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony;

c) üzleti kapcsolat az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem követi szerződéskötés.

A fenti idézet még az 1959-es Ptk.-ra és szabályára utal, az új kódex hatályba lépésével várhatóan a Tpt. ezen szabálya is módosul, és már az új paragrafusra fog utalni.

A Tpt. külön szankciórendszert nevesít, a jogsértés szankcióit bíróság előtt lehet érvényesíteni. A szankciókat a Tpt. 86. § (2)-(3) bekezdései tartalmazzák:

86. § (2) Az érdekelt a keresetben

a) követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását,

b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől,

c) követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,

d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a jogsértéssel előállított vagy forgalomba hozott áruk jogsértő jellegétől való megfosztását, vagy - ha ez nem lehetséges - megsemmisítését, továbbá az előállításra szolgáló különleges eszközök megsemmisítését,

e) kártérítést követelhet a polgári jog szabályai szerint, illetve

f)

g) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett áruk előállításában, forgalmazásában résztvevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról.

(3) A 4. vagy a 6. § rendelkezéseinek megsértése miatt indított perekben az érdekelt fél a (2) bekezdésben foglaltakon túl a keresetben

a) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését,

b) követelheti a kizárólag vagy elsősorban a jogsértésre használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel érintett áruk lefoglalását, meghatározott személyeknek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését,

c) követelheti továbbá a határozatnak a jogsértő költségére történő nyilvánosságra hozatalát. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az Internet útján történő közzétételt.

4.4.9. Az új Ptk. nem tartalmazza a 2003. évi XXIV. tv. – az úgynevezett üvegzseb törvény rendelkezéseit. Ezek közjogi normák, nem a kódexbe valók.

Vissza a tartalomjegyzékhez

4.5 Képmáshoz és hangfelvételhez való jog

2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]

(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.

(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.

4.5.1. Az 1959-es Ptk. is védte a képmást és a hangfelvételt, tilalmazta más képmásával vagy hangfelvételével megvalósított visszaélést. A korábbi szabályzáshoz kapcsolódó bírói gyakorlat – kisebb módosításokkal – továbbra is irányadó, és tovább fejlesztendő.

4.5.2 Új Kódex szabálya:

Az új szabály egyszerűsítette a törvény megfogalmazását és pontosította a védelmet. Újdonság, hogy a korábbi szabály „visszaélés” feltétele már nem eleme a törvényi tényállásnak. Az 1959. évi Ptk. rendelkezésében meghatározott, képmással vagy hangfelvétellel kapcsolatos bármiféle visszaélés megvalósítását állapította meg a bírói gyakorlat, amennyiben más személyről az ábrázolt hozzájárulása nélkül készítettek fénykép- vagy hangfelvételt. Tehát már ezen szabályozás alapján is szükséges volt az érintett hozzájárulása mind a felvétel készítéséhez, mind annak közzétételéhez. Ez a hozzájárulás csak egyértelmű akarat-kifejezéssel adható meg, kétség esetén a felvételt készítőnek kell bizonyítani, hogy a felvételt hozzájárulás birtokában készítette és az engedély keretei között használta fel.

4.5.3. Értelmezésünk szerint a személy külső megjelenését nem csak közvetlenül, hanem közvetetten is védi a jog, tehát már elkészült felvételről, rögzített képről és hangról további másolatok készítéséhez is szükséges a hozzájárulása, ha ehhez korábban nem adta beleegyezését.

4.5.4. Újra kell értelmezni azt a bírói gyakorlatot, amely az érintett hozzájárulása nélkül készített hangfelvétel bírósági vagy más hatósági eljárásban történő felhasználására vonatkozik, hiszen a korábbi gyakorlat ezt nem minősített visszaélésszerű felhasználásnak. Mivel az új szabály nem a visszaélés, hanem minden beleegyezés nélküli felvétel készítést tilt, az anyagi jogi jogsérelemmel megszerzett bizonyíték eljárásjogi értékelése új kérdéseket vet fel.

4.5.5 Tömegfelvétel esetén – a résztvevők tömegjellegű ábrázolása során – nincs szükség az érintett hozzájáruláshoz, se a felvétel elkészítéséhez, sem annak felhasználásához, közléséhez.

4.5.6. Az új kódex másik törvényi kivétele, ha a felvétel nyilvános közéleti szereplésről készült, szintén nem kell az érintett hozzájárulása. Tehát mindazokat érint, akik közéleti szereplők, olyan tisztség viselői, akik a közéleti szereplésre jogosítják őket. Magának a rendezvénynek, eseménynek is, ahol a felvételt készítik, közéleti szereplési funkcióhoz kell kötődnie, így az ott megjelentekről – abban a tartalmi közegben, ami a konkrét közéleti szereplés – a képmása- és hangfelvétele felhasználható.

A nyilvános közéleti szereplést az adott rendezvény, esemény jellege szerint célszerű meghatározni, ha a nyilvánosság nincs kizárva és a rendezvénynek, illetve eseménynek szélesebb társadalmi réteget érintő mondanivalója van, a nyilvánosság vélelmezhető. Egyéni joggyakorlás ebben az esetben szűk körben érvényesíthető.

Vissza a tartalomjegyzékhez

4.6 Névviselés

2:49. § [Névviseléshez való jog]

(1) Irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni, ha ez nem jár mások lényeges jogi érdekének sérelmével.

(2) Ha az irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet folytató személy neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével, az érintett személy kérelmére a név - e tevékenység gyakorlása során - megkülönböztető toldással vagy elhagyással használható.

4.6.1. 1959-es Ptk.

1959-es Ptk. deklarálta a névviselés jogát, további külön szabályokat tartalmazott a nyilvántartásba vett jogi személyek névválasztását illetően.

4.6.2.Új Kódex

Az ember névviselés jogát – a korábbi szabálytól eltérően - a törvény nem deklarálja, mert ez a jog, a névjog a természetes személyek esetében az anyakönyvvezetéssel szinte automatikusan megvalósul. A névválasztásról a szülők jogosultak dönteni, ezt a kódex tartalmazza 4:150. § illetve kivételes esetben a gyámhatóság 4:151. §. A házasságkötés során a házastársak névviselését a kódex 4. Könyvében 4:27. §-ában szabályozza.

4.6.3. Az új szabályozás tömöríti a normát, nem sorolja fel a jogsértést megvalósító magatartásokat.

4.6.4. Az új kódex szabályai a jogi személyek nevét a 3:6. §-a szabályozza és védi egyben.

4.6.5. A norma változott abban a tekintetben is, hogy az anyakönyvezett névvel azonos jogokat biztosít a törvény a felvett névnek is. Felvett név alatt azonban csak irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti tevékenység folytatható, hogy a névvédelem fennálljon, és ne váljon általános gyakorlattá, hiszen akkor maga a névviselés hagyománya vesztené értelmét.

4.6.6. Szintén a korábbi szabályt viszi tovább a kódexben az a norma, hogy korábban ismertté vált irodalmi, művészi, tudományos vagy közéleti tevékenységet folytató személynek igénye lehet arra, hogy az időben később hasonló tevékenységet kezdő személy, ha a neve összetéveszthető a korábbi és hasonló tevékenységet végzővel – kérelmezheti, hogy a nevét megkülönböztető toldattal vagy elhagyással használja. Ez egy sajátos személyiségi jog, a név megkülönböztető funkcióját kívánja abban a személyi körben biztosítani, ahol az azonos tevékenység folytatása a személyek összekeveredését eredményezheti.

4.6.7. A cégnevet külön törvény védi, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 3-4. §-. [ide bevenni]

Vissza a tartalomjegyzékhez

4.7 Kegyeleti jog

2:50. § [Kegyeleti jog]

(1) Meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.

(2) A kegyeleti jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármelyik örökös kérheti. Több örökös esetén az elvont vagyoni előny az örökösöket a hagyatékból való részesedésük arányában illeti meg.

4.7.1. Az új kódex önálló paragrafusba emelte a régi Ptk. szabályát [1959-es Ptk. 85. § (3) bekezdése] és így örökíti azt tovább. Változás csak egy új szankciót érintően jelentkezik.

4.7.2. A halál nem szünteti meg az ember emlékét, a személy méltóságát, becsületét, jó hírnévhez kapcsolódó jogát a törvény a halál után is védi. A törvény szó szerint az elhunyt „emlékét” védi, és ennek tartalmát a bíróságok már korábban is kiterjesztően értelmezték. Nemcsak az elhunyt jóhírnevéről van szó, hanem számos korábbi jogeset alapján az elhunyt sírjáról, sírhelyéről, sírfeliratról és a sírhasználat kérdéseiről is. A kegyeleti jogok érintik az elhunyt holttestével, szerveivel kapcsolatos kérdéseket, az eltemetését.

4.7.3. A szabályozás dogmatikai magyarázata nem könnyű, hiszen a sérelmet érintő személy már nem létezik, jogképességgel a halál bekövetkezte után már nem rendelkezik. Az elhunyt személy emlékének a védelmét olyan sajátos jogként magyarázzák, hogy a védelem az őt túlélő személyek révén kap jogosultat. A törvény a korábbi szabályozással hasonlóan az elhunyt emlékét sértő magatartással szemben az elhunyt személy hozzátartozói, továbbá mindazok felléphetnek, akiket az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.

4.7.4. A törvény az igényt valamennyi lehetséges jogosultnak megadja, tehát bármelyik jogosult önállóan is felléphet, nem beszélhetünk jogosulti együttességről. Több per megindulása esetén célszerű ezen pereket egyesíteni.

4.7.5. A személyiségi jogsértésre adott új szankció, a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésére vonatkozó jog, a kegyeleti jogok megsértésénél is alkalmazandó. Ezt a vagyoni jogot már csak az örökösök érvényesíthetik, szemben a többi szankcióval, tehát azok, akik az elhunyt hagyatékából öröklés jogcímén részesedtek. Mivel vagyoni igényről van szó, amely vagyon az elhunyt emlékét sértő magatartásnak az eredménye, ez az örököseket illeti meg. Több örökös esetében az egyes örökösöket a hagyatékban való részesedésük arányában illeti meg az elért vagyoni előny. Mivel vagyoni igényről van szó, ezért az engedményezhető.

4.7.6. A norma egyúttal sajátos perbizományt nevesít, hiszen bármely örököst feljogosítja a vagyoni igény saját jogon történő érvényesíthetőségére, hiszen a törvény úgy fogalmaz: „bármely örökös kérheti”. Viszont ez csak a perbeli legitimációt nevesítő norma, és emellett a kegyeleti jogsértést érvényesítő örökössel szemben a többi örökös felléphet, velük szemben el kell számolnia, azaz a részükre a megfelelő hányadot ki kell adnia. Véleményünk szerint az örökösök egymást közti igénye kötelmi igény, így elévülési jellegű.

4.7.7. A kegyeletet a büntető törvénykönyv is védi, 2012. évi C. tv. 228. §.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal