6. A termékfelelősség

Az ipari termékek tömeges előállítása és megjelenése a piacon, a termékek technikailag egyre nagyobb fejlettsége és bonyolultsága kisebb-nagyobb veszélyt rejtenek önmagukban és jelentenek a felhasználókra nézve is. A termékfelelősségi törvény [1993.éviXtv.] megalkotása előtt is megállapítható volt a hazai jogszabályozás alapján a termelő felelőssége, a kártérítés megítélése azonban már a kialakult bírói döntéseken alapult. A termékek és szolgáltatások minőségi hibáival kapcsolatosan keletkezett károk rendezését a Polgári Törvénykönyv kezdetben kizárólag a kontraktuális (szerződésszegéssel okozott károkért való) felelősségi szabályok, később azonban már a deliktuális (szerződésen kívüli károkozás) felelősség körébe tartozóként bírálta el, és marasztalta az általános kártérítés szabályai szerint a gyártót a felróhatósága esetén a fogyasztót ért károkban. Az Európai Közösség Tanácsának 1985.július 25-i irányelve a tagállamoknak a hibás termékek miatti felelősségre vonatkozó jogszabályi és igazgatási rendelkezései egységesítéséről szóló [85/375/EGK Irányelv] irányelve a gyártókat terhelő objektív felelősséget írt elő a hibás termék által okozott károk megtérítésére. Az Európai Közösségek Irányelve csak a tagországokat kötelezi a jogharmonizációra, a társult tagokat nem. A magyar termékfelelősségi törvény tartalmában mégis követi az Irányelv rendelkezéseit. Az Irányelv három esetben ad lehetőséget eltérő szabályozás alkalmazására. Az egyik: az hogy a törvény hatálya nem terjed ki a mezőgazdasági és vadászati feldolgozatlan termékekre. A másik: hogy a gyártónak nem kell viselnie a tudomány és a technika állásának fejlődésével járó kockázatot. A harmadik: a törvény nem tartalmazza a gyártó felelősségének korlátozását 70 millió ECU összes kártérítésre a szériahiba által okozott halál vagy testi sérülés folytán bekövetkezett károk esetén. A termékfelelősségi törvény [ 1993.évi.X.tv.] alkalmazásának elsődleges célja az volt, hogy a gyártót a hibás terméke által okozott kárért szigorúbb felelősség ( objektív felelősség) terhelje, emellett a fogyasztók számára biztosítsa a termékek használata során az elvárható biztonságot. A másik fontos szempont, hogy a piacra kerülő termékek fejlesztése, korszerűsítése révén, magasabb műszaki színvonal és minőség elérésével elnyerjék a fogyasztók elégedettségét. A törvényhozó most azt az elvi álláspontot teszi magáévá, hogy a termékfelelősség intézménye a Ptk-ban és az egyes felelősségi alakzatok között nyerjen elhelyezést.

6.1. Felelősség a termékkárért

A törvény rendelkezései szerint a termék előállítója felel a termék hibája által okozott kárért, a károsult a kár megtérítése iránti igényét közvetlenül a kárt okozó hibás termék gyártójával szemben érvényesítheti. A termékfelelősség jogintézménye közvetlen kapcsolatot teremt a károsult és a gyártó között, és a felelősség szempontjából figyelmen kívül hagyja a forgalmazót. A termékfelelősség sajátossága abban nyilvánul meg, hogy a felelősséget odatelepíti, ahol a hiba oka ténylegesen keletkezett, és a termék hibájával közvetlen okozati összefüggésben álló - a fogyasztó személyében és vagyonában bekövetkezett - károk érvényesítését teszi lehetővé.

Vissza a tartalomjegyzékhez

6.2. A termék fogalma

A törvényben a felelősségi szabályokat megelőzik azok alapjait képező fogalmak meghatározásai, mint a termék, a termékkár fogalma, a gyártó (importőr), a termék hibája definíciói.

A törvény szerint terméknek a termékfelelősség szempontjából csak az ingó dolgok minősülnek. Az adott ingó dolog jellegét nem érinti, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált. Nem terjed ki azonban az egyes szolgáltatásokra, továbbá a földművelés, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés, a halászat és a vadászat ősterményeire, azaz a feldolgozatlan, természetes állapotú termékeire.[1993.évi X. tv.1.§.(1) bekezdés]

Ugyanakkor nem tartoznak a termékfelelősség szempontjából az ingók közé: például az implantátumok, szoftverek, mikroorganizmusok stb.

A termékfelelősségi törvény - bár nem ingó dolog – a villamos energiát is a termék fogalmába sorolta.

A termék fogalmának tág meghatározásából (nyersanyag, feldolgozott késztermék stb.) az következik, hogy minden kereskedelmi forgalomba kerülő termék hibájára alapozva érvényesíthetők a termékfelelősség szabályai, miként az is, hogy a hibás szolgáltatások miatt keletkezett károkra a termékfelelősség szabályai nem vonatkoznak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

6.3. A termékkár fogalma

A termékkár fogalmának meghatározása tekintetében a törvény csak a halál, testi sérülés vagy egészségkárosodás folytán bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni károk esetében ad lehetőséget a teljes kártérítésre azzal, hogy személyi sérelemért járó sérelemdíjat is a termékfelelősségi szabályok szerint kell megítélni.

Egyéb vagyoni károk megtérítése körében a kompenzáció szűkebb:

• egyrészt csak a hibás termék által más dolgokban okozott károk (felmerült károk) szolgálnak a kártérítés alapjául, de az elmaradt vagyoni előny, továbbá a vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségek azonban nem,
• másrészt a károsodott dolognak kell olyannak lennie, amelyet a szokásos rendeltetése szerint a fogyasztónak magáncélokra kell használnia, vagy fogyasztania, és ezt rendszerint a károsult ilyen célra is használta. A károsult fogalma a fentiek értelmében a tényleges fogyasztóra korlátozódik.
• Ezen túlmenően a hibás terméknek a más dologban okozott kár összege is meghatározott; a kár bekövetkeztekor ötszáz eurónak az MNB hivatalos deviza-középárfolyama szerinti forint összegénél nagyobb összegű kár minősül termékkárnak a fentiek fennállása esetén, ha azonban e mérték alatt van a kár összege, akkor az az általános kártérítési szabályok szerint érvényesíthető.

Vissza a tartalomjegyzékhez

6.4. A gyártó

A gyártó

• I. a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével, önmagát a termék gyártójaként, vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával tünteti fel
• II. importtermék esetén az EGT területére terméket behozó importálót
• III. ha a termék gyártója nem állapítható meg a termék minden forgalmazóját, gyártónak kell tekinteni amíg a gyártót, vagy a forgalmazót meg nem nevezi

A termékfelelősségi szabály szerint a termékkárért a hibás termék gyártója objektív felelősséggel tartozik.

A törvény értelmében gyártónak minősül a gyártási folyamatban részt vevő valamennyi gyártó, legyen az végtermék, résztermék vagy alapanyag előállítója. Az előállítástól függetlenül gyártó az is, aki önmagát a terméken elhelyezett nevével, védjegyével, vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával a termék gyártójaként tünteti fel.

Az importőrnek a gyártóval megegyező szigorú felelősségét szabályozza a jogalkotó akkor, amikor kimondja, hogy az importtermék esetén azt is gyártónak kell tekinteni, aki a terméket az EGT területére behozza. Ez a rendelkezés nem érinti az importáló azon jogát, hogy visszkereseti igényét érvényesítse a gyártóval szemben.

A károsult igényérvényesítési lehetőségét biztosítja a törvény azon rendelkezése, hogy amennyiben a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót, vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket szerezte a károsultnak meg nem nevezi. (A forgalmazó felelőssége másodlagos és feltételes.) Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a termék gyártója ugyan feltüntetésre került, de az importálója nem állapítható meg.

A jogalkotó határidőt szab a forgalmazónak a gyártó, korábbi forgalmazó megnevezésére, ezt a károsult írásbeli felhívásától számított 30 napon belül teheti meg. Ezzel a forgalmazó mentesül a termékfelelősség alól. Amennyiben a megadott határidőben ennek nem tesz eleget, a felelősség alól nem mentesül.(valójában másért való felelősség alapján lesz köteles helytállni.)

Vissza a tartalomjegyzékhez