2. Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért

2.1. A veszélyes üzemi felelősség

2.1.1.

6:535. § [A veszélyes üzemi felelősség]

(1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

(2) A veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel az is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

(3) A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik.

2.1.2. Fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség

Az új Ptk. a veszélyes üzemi felelősség főszabályát teljes egészében átemeli a régi Ptk. 345. §-ából.

2.1.2.1. A fokozott veszéllyel járó tevékenység

A jogalkotó változatlanul nem tesz kísérletet a fokozott veszéllyel járó tevékenység definiálására, illetve azoknak a tevékenységeknek az akár példálózó felsorolására sem, amelyek ilyennek minősülnek. Az új Ptk. is csupán szabályozza a fokozott veszéllyel járó tevékenységért fennálló felelősséget, de nem határozza meg a fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalmát.

Megjegyzés

Az ebbe a körbe tartozó magatartások kimerítő felsorolása nem is lehetséges, mert e tevékenység tartalma és köre a technika fejlődésével változik, bővül, ezért a bíróságnak egyedileg kell eldöntenie, hogy az adott ügyben felmerülő tevékenység fokozott veszéllyel jár-e [BH2002. 306.].Ezért a törvény továbbra is az ítélkezési gyakorlatra bízza annak meghatározását, mi tartozik veszélyes üzemi körbe. Ennek eldöntéséhez zsinórmértéket kínál a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.22067/2010/7. számú határozata, mely kifejtette: Fokozott veszéllyel jár az a tevékenység, amelynek a folytatása során fellépő, viszonylag csekély mértékű rendellenesség is súlyos kárral fenyegető veszélyhelyzetet alakíthat ki. Fokozottan veszélyes a tevékenység akkor is, ha folytatójának csekélyebb mértékű vétkessége súlyos kárveszéllyel fenyegető helyzetet teremthet, továbbá, ha egyszerre nagyobb számú személy életét, testi épségét, egészségét vagy vagyonát fenyegető kárveszélyt idéz elő. (Közzétéve a BDT2012. 2661 száma alatt.)

A veszélyes üzemi minőség megítélésénél a rendeltetésszerű használat során jelentkező veszélyhelyzetekből, s nem extrém körülményekből, például szélsőséges időjárási viszonyokból vagy rendeltetésellenes, felelőtlen felhasználásból (üres italos üvegnek 10 emeletes épület tetejéről történő ledobása) kell kiindulni. Erre a BDT2010.2358 száma alatt közzétett döntésében ugyancsak a Fővárosi Ítélőtábla mutatott rá: A fokozott veszéllyel járó tevékenység megítélésénél a működtetés során alkalmazott eszköz jellemző vonásait kell vizsgálni, és a tevékenységgel elindítható lehetséges okfolyamat következményeit is figyelembe kell venni. Egyedileg kell mérlegelni azt a körülményt, hogy a rendeltetésszerű használat során fellépő csekély rendellenesség okozhat-e aránytalanul széles körben vagy aránytalanul súlyos mértékben károkat.

A bírósági gyakorlat veszélyes üzemi tevékenységnek minősíti – a teljesség igénye nélkül – robbanómotor és az általa működtetett légcsavar üzemben tartását [BH1996. 199.], gépjármű üzemben tartását – még akkor is, ha az a továbbhaladás szándékával került leállításra, s az emberi hatás átmenetileg meg is szűnt [BH2005. 54.], a fakitermelést [BH1987. 282.], a vasút [BH1981. 14.], s a hozzá tartozó magasfeszültségű elektromos vezeték üzemben tartását [EBH2004. 1026.], nyári bobpálya üzemeltetését [BH2013. 91.], repülőgépes vegyszeres permetezést [BH2007. 301.; BDT2007.1623], élővilágra veszélyes növényvédőszer kiszórását [BH1981. 413.], vízlépcső, zsiliprendszer, vízierőmű működtetését [BH1984. 195.], szőlőcefre tárolását [EBH.2001. 413.], sugárzó anyag feldolgozását [BH1990. 27.], sport mászófal üzemeltetését, de az extrém sportként űzött falmászást is [BDT2010.2358]. De ugyancsak a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályai alapján került megállapításra a felelősség az üzletben árusított maró anyag kifröccsenéséből fakadó kárért [BH1993. 678.], a légijármű hanghatásával okozott kárért [BH1984. 114.], a rádióhullámokkal irányított modellrepülő által okozott kárért [BDT2010. 2236], a vadászfegyverek kipróbálása közben keletkezett károkért [BH2001. 523.], a villamos vezeték tartóoszlopának kidőlésével okozott kárért [BH2008. 183.], a gázrobbanásból eredő kárért [BH2007. 230.], vagy a műtét előtti alkoholos fertőtlenítés következtében elektromos késsel okozott égési sérülésekért [BH2005. 251.]. A bíróság ugyanakkor egy másik eseti döntésében az elektromos késsel okozott sérüléseket a műtéti kockázat körébe sorolta, s az eszköz használatával okozott kár megtérítése iránti igényt nem is a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályai szerint bírálta el [EBH2006.1506.]. Ugyancsak nem minősítette a bíróság veszélyes üzemi tevékenységnek bankfiók üzemeltetését [BH2006. 148.]. Önmagában a nyíltláng használata nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek [BH1988. 183.], vagy autószerelő-műhelyben gyúlékony anyag (mosóbenzin) szabálytalan használata sem [BH1993. 498.]. A vízfolyás fenntartása, kezelése, működtetése sem fokozott veszéllyel járó tevékenység [BH2004. 275].

A veszélyes üzemi jelleget a tevékenység egészét értékelve kell megítélni. A Legfelsőbb Bíróság a BH1977. 491. száma alatt közzétett döntésében azt fejtette ki, hogy a veszélyes üzem működési körét nem lehet a pillanatnyi helyzet szerint megítélni, hanem a veszélyes tevékenység folytatását folyamatában egységesen kell értékelni. E szemlélet eredményeként a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való objektív felelősség terheli az üzembentartót a gépjármű leállítását és motorjának leállítását követően a jármű ajtajának kinyitásával okozott kárért [BH2007. 1692.]; a javítás miatt üzemen kívül helyezett mozgólépcsőn elszenvedett balesetért [FPK.1995/39.], a leállított, de nem megfelelően rögzített gépjármű elindulásával okozott károkért [BH2005. 54.].

A veszélyes üzem fogalma nem szűkíthető le a fokozott veszéllyel járó tevékenység eszközére, a közúton tartózkodó gépjármű esetén ebbe a körbe mind a személygépkocsi, mind az általa igénybe vett közút, mind pedig az adott időpontban fennálló közlekedési helyzet beletartozik [BDT2009. 1950]. Nem lehet kizárólag a jármű üzemben tartására leszűkíteni a városi tömegközlekedés – közúti járművel történő utasszállítás – mint fokozott veszéllyel járó tevékenység körét. E veszélyes üzemi tevékenységnek szükségszerű része az a környezet, amelyben a jármű közlekedik, így az utasok le- és felszállására szolgáló megállóhely is [BDT2010. 2357]. A közforgalmú közlekedési eszköz – így a villamos – üzemeltetése során mindvégig megtartja veszélyes üzemi jellegét, a tevékenység fokozott veszéllyel járó jellege a járműnek a megállóban való tartózkodása során sem szűnik meg. A fokozott veszéllyel járó tevékenység nemcsak magát a villamos-szerelvény üzemeltetésével együtt járó tevékenységet, hanem azokat a forgalmi helyzeteket is magában foglalja, amelyekben a jármű a közlekedésben részt vesz, beleértve az utasok le- és felszállását is [BDT2009. 2108]. A bánya általában önmagában is veszélyes üzemnek minősül és a fokozott veszélyességet nem szünteti meg pusztán az a tény, ha a bányászati tevékenységgel az adott helyszínen felhagynak. A bányászat fokozott veszélyessége a föld természetes állapotának radikális megváltoztatásából következik [BDT2003. 835].

2.1.2.2. Kimentés a felelősség alól

A veszélyes üzemi felelősség alól az új Ptk. is kizárólag abban az esetben enged mentesülést, ha az üzembentartó bizonyítja: a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A régi Ptk. alapján e körben is egységes ítélkezési gyakorlat alakult ki. A károkozó körülménynek a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esése a jogalkalmazás számára nem jelentett értelmezési nehézséget. Értelmezésre szorult azonban az elháríthatatlanság fogalma.

Megjegyzés

Ennek széles körben elfogadott meghatározását tükrözi a BDT2002. 678 jogeste: Az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel, objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége.

A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját nem mentesíti a felelősség alól, ha a tevékenységre vonatkozó előírások betartásával, kellő előrelátással és óvatossággal el lehetett volna hárítani a kárt [BH2003. 321.]. Közlekedési balesetből eredő kártérítési igény érvényesítése esetén a károsult felróható és a baleset bekövetkeztében közreható magatartása akkor minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan oknak, ha a baleset a legnagyobb gondosság, a közlekedési szabályok maradéktalan megtartása mellett is elkerülhetetlen volt, tehát a baleset elhárítása a gépjármű vezetője számára objektíve lehetetlenné vált [BH1977. 146.].

Nem minősül a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan oknak, ha – a mentőautó fékezése miatt – a mentő utasa kárt szenved [BH2003. 114.]. A vonatból kieső utas alkoholos állapota csak akkor mentesíti a veszélyes üzem üzembentartóját a kár egy része megfizetése alól, ha az is bizonyított, hogy ez az állapot közrehatott a kár bekövetkezésében [BH2009. 359.]. A fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan oknak, rendellenességnek minősül az, ha az alperes által biztosított gépjárműre a szarvas ráugrik és onnan a szemközti sávba átvágódva a felperesek gépkocsijában kárt okoz [BH2010. 120.].A Volán-buszon harmadik személy által elhelyezett és felrobbant bomba következtében keletkezett kárért az üzembentartót helytállási kötelezettség nem terheli; a merényletet a veszélyes üzem működési körén kívül eső, elháríthatatlan oknak kell minősíteni [BH2000. 200.].

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal