1. A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai

Az új Ptk. a kártérítési felelősség szabályozása körében több ponton igen lényeges változtatásokat vezet be. A legjelentősebb változás a szerződésen kívüli (deliktuális) károkozásért és a szerződésszegéssel (kontraktuális) okozott károkért való felelősség egymástól való elszakítása, a két felelősség egymástól független szabályozása. A különválasztás lényege abban áll, hogy míg a szerződésszegésért való felelősség esetén szakít a régi Ptk. felróhatósági alapú felelősségi rendszerével, addig a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul. A kontraktuális felelősség két ponton tér el a deliktuálistól: a szigorúbb kimentés [6:142. §] és a megtérítendő károk köre [6:143. §] vonatkozásában. Ezeken kívül viszont a 6:144. §-ában írt utaló szabállyal az új Ptk. is megtartja a kártérítési felelősségi jog egységét, mert az abban írtak szerint a kontraktuális felelősségre is alkalmazni rendeli a deliktuális felelősség szabályait.

1.1. a károkozás általános tilalma

6:518. § [A károkozás általános tilalma]

A törvény tiltja a jogellenes károkozást.

A törvény generálklauzulaként egyértelműen kimondja, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást. A régi Ptk. 339. § (1) bekezdésének joggyakorlatában sokszor problémaként merült fel, hogy mely károkozás minősül jogellenesnek, a jogellenességet kell-e bizonyítani. Ezt a kérdést az új Ptk. 6:520. §-a oldja fel, kimondva, hogy főszabályként minden károkozás jogellenes. Erre figyelemmel a 6:518. § és a 6:520. § tartalmilag igen szoros kapcsolatban állnak egymással, a két rendelkezést együtt kell olvasni és értelmezni.

A jogellenesség tehát magából a kár okozásából következik, nem pedig egy konkrét jogszabályba ütköző magatartást jelent. Mivel minden károkozás jogellenes, ezért a jogellenességet nem kell bizonyítani, maga a károkozás ténye megalapozza a jogellenességet, hacsak az adott károkozás nem tartozik a 6:520. §-ban megjelölt főszabály alóli kivételi kör valamelyikébe.

E főszabály mellett az ún. jogági jogellenesség függetlensége is érvényesül annak kimondásával, hogy a károkozás akkor nem jogellenes, ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, feltéve, hogy a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, illetőleg jogellenességet kizáró körülmény az, ha a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi (közigazgatási engedély alapján végzett tevékenységgel okozott kár, gazdasági tevékenység- verseny körében elszenvedett kár, károsodás a tulajdonjog gyakorlása során stb.).

A jogellenességgel kapcsolatos fenti következtetésekre a bírói gyakorlat is eljutott a régi Ptk. szabályozása alapján.

Megjegyzés

BDT2005. 1261.: A vagyoni kár megtérítése iránti igények érvényesítésekor a jogellenesség a kár okozásából következik, ugyanis - ha törvény kivételt nem tesz - minden károkozás jogellenes, miután a törvény a károkozás általános tilalmát deklarálja. […] A felperesi vagyoni kártérítési igény tekintetében az alperesi magatartás jogellenességét a vagyoni hátrányokozás önmagában megalapozza […]. Az alperes marasztalására akkor van lehetőség, ha jogellenes és felróható magatartása vezetett a felperes kárának bekövetkezésére. […] A szakmai előírásoknak megfelelő magatartásnak nem a jogellenesség, hanem a felróhatóság vizsgálata körében van jelentősége.

BDT2007. 1689.: A bírói gyakorlatban és a jogtudományban elfogadott álláspont szerint a károkért való felelősség szempontjából minden károkozás, amely nem minősül jogszerűnek, jogellenes. Másként megfogalmazva: jogellenes minden olyan magatartás, ami károsodásra vezet, kivéve, ha a jogszabály a károkozó magatartás jogellenességét kizárja. Az 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) alapján érvényesített orvosi kártérítési felelősségi ügyekben mindez azt jelenti, hogy a szakmai szabályok megszegésének nem a jogellenesség, hanem a felróhatóság vizsgálata körében van jelentősége.

Olvasmány

Lábady Tamás: Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért és a biztosítási szerződés az új Polgári Törvénykönyvben (vitaindító tézisek). Polgári jogi kodifikáció, 2001/4-5. 40-53. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.2. a felelősség általános szabálya

6:519. § [A felelősség általános szabálya]

Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

Az új Ptk. rendelkezése tartalmilag teljesen megegyezik a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésének szabályozásával. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség így továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul.

A szövegszerű eltérés oka abban áll, hogy a régi Ptk. szabályozása szerint a mentesüléshez a károkozónak azt kell bizonyítania, hogy „úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható”, míg az új szabályozás szerint a károkozónak azt kell bizonyítania, hogy magatartása nem volt felróható. Az eltérést az indokolja, hogy az új Ptk. a bevezető rendelkezések között, az 1:4. § (1) bekezdésében a törvény egésze vonatkozásában meghatározza, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, tehát az a magatartás felróható, amely nem felel meg az elvárható magatartás elvének, vagyis ha valaki nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Így a mentesüléshez a károkozónak az új szabályozás alapján is azt kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Olvasmány

Zlinszky János: Indokolt javaslat a Ptk. felelősségi fejezetéhez. Magyar Jog, 2001/8. 449-456. o.

Bárdos Péter: Megjegyzések a JAVASLAT kárfelelősségi fejezetéhez. Polgári jogi kodifikáció, 2002/5-6. 3-7. o.

Kisfaludi András: A Ptk. koncepciójának vitája a Legfelsőbb Bíróságon. Polgári jogi kodifikáció, 2002/5-6. 31-33. o.

Zlinszky János: Elvárhatóság a magánjogban. Polgári jogi kodifikáció, 2003/4. 27-29. o.

Solt Pál – Zlinszky János: Objektív felelősség a magyar polgári jogban? in: Konferencia a polgári jog kodifikációjának vitás kérdéseiről. Polgári jogi kodifikáció, 2003/6. 19. o.

Menyhárd Attila: A kártérítési jog egyes kérdései. Polgári jogi kodifikáció, 2004/1-2. 47-49. o.

Bárdos Péter: Az új Ptk. kárfelelősségi fejezet (változat egy témára). Polgári jogi kodifikáció, 2004/5-6. 3-6. o.

Szabó Dániel: A Ptk. 339. § (1) bekezdésének látszólagos módosítása a kontinentális jogfejlődés tükrében. Polgári jogi kodifikáció, 2007/6. 25-27. o.

Zlinszky János: Észrevételek a magánjog új törvényéhez. JURA, 2010/1. 195-206. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.3. jogellenesség

6:520. § [Jogellenesség]

Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt

a) a károsult beleegyezésével okozta;

b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl;

c) szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy

d) jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.

A joggyakorlat korábbi bizonytalanságaira figyelemmel az új Ptk. egyértelműen kimondja, egyfelől a károkozás általános tilalmát, másfelől azt, hogy – törvényi kivételekkel – minden károkozás jogellenes. A fentiekben kifejtettek szerint a jogellenesség magából a kár okozásából következik, ezért maga a károkozás ténye megalapozza a jogellenességet, – így a jogellenesség külön bizonyítása szükségtelen –, hacsak az adott károkozás nem tartozik a jelen szakaszban megjelölt négy kivételi kör valamelyikébe. Mivel főszabály szerint minden károkozás jogellenes, ezért ha a károsult bizonyítja, hogy a károkozó magatartásával okozati összefüggésben következett be a kára, úgy a károkozás jogellenessége a törvény által vélelmezett, és a károkozás jogellenességének hiányát – amikor a felsorolt kivételes esetekben a károkozás nem minősül jogellenesnek – az arra hivatkozó károkozónak kell bizonyítania.

a) A károkozás nem jogellenes, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták. A régi Ptk. 342. § (2) bekezdése szerint szintén nem járt kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták, de ott további feltétel volt az is, hogy a károkozás társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Ez a feltétel az új Ptk.-ban nem szerepel, de a 6:526. § alapján az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozáshoz kizárt a károsulti hozzájárulás. A károsult beleegyezése esetén kifejezett felelősségkizáró vagy felelősségkorlátozó szerződés nélkül is alkalmazni kell a hozzájárulásnak ezt az akadályát.

Általában nem kifejezett beleegyezésről van szó, hanem annak minősül az is, ha a veszélyes tevékenységet szabályosan végző károsult a keletkező kár kockázatát vállalja.

Megjegyzés

BDT2004. 932.: A labdarúgó mérkőzés során az elkövetett szabálytalanság révén elszenvedett sérülés - akkor is, ha a játékszabályok megsértése szándékosan történt - a játékkal együtt járó kockázati körön belül marad, és a károsult beleegyezése folytán kizárja a károkozás jogellenességét. A felvállalt kockázat határain kívül esik és kártérítési felelősséggel jár, ha a játékos a sérülés okozásának célzatával fejt ki szándékos, a játékszabályokat durván sértő károkozó magatartást.

BDT2007. 1689.: A károkért való felelősség szempontjából jogellenes minden olyan magatartás, ami károsodásra vezet, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét kizáró ok áll fenn. Az orvosi beavatkozás az esetek jelentős részében testi sértést valósít meg, ahol a jogellenességet a beteg beleegyezése zárja ki. A beteg eleget tesz bizonyítási kötelezettségének, ha igazolja, hogy az őt ért hátrány - amelyre beleegyezése nem terjedt ki - az egészségügyi intézmény által végzett kezelés alatt, az orvos által végzett beavatkozásokkal összefüggésben keletkezett.

BH2011. 195.: A közúti baleset károsultjának a beleegyezése a károkozás jogellenességét megszünteti, és a biztosítót mentesíti a kötelező felelősségbiztosítás alapján fennálló kártérítési felelőssége alól.

b) A károkozás nem jogellenes, ha a károkozó azt a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl. A régi Ptk. 343. §-a szintén tartalmazta ezt az esetkört, kimondva, hogy a fenti feltételeknek megfelelően okozott kárt nem kell megtéríteni.

A régi Ptk. gyakorlatában is kikristályosodott, hogy a jogos védelem a károkozás jogellenességét zárja ki, a jogos védelem – bármilyen okból történő – túllépése viszont már megalapozza a károkozás jogellenességét.

Megjegyzés

BH2001. 574.: A jogos védelem szükséges mértékének túllépése jogellenes magatartás, amelynek menthetőségét a felróhatóság körében kell értékelni.

BH1980. 128.: A büntetőjogi megoldással ellentétben a polgári jog nem biztosít kifejezett mentességet annak, aki a jogos védelem határait ijedtségből vagy felindulásból túllépte.

c) A károkozás nem jogellenes, ha szükséghelyzetben okozták, azzal arányos mértékben. A régi Ptk. a kártérítés szabályai között nem rendelkezett a szükséghelyzetről, hanem a 107. §-ban, a dologi jogi szabályok között a tulajdonosnak okozott kár körében szabályozta ezt a kérdést. Az új Ptk. a szükséghelyzetet beemeli az általános kártérítési felelősségi szabályok közé, ezzel teljesebbé teszi a károkozás jogellenességét kizáró körülmények felsorolását, így dogmatikailag tisztább szabályozást valósít meg. (A szükséghelyzet rendezése nem maradt el a dologi jog köréből sem, azt az 5:26. § tartalmazza.)

d) A gyakorlat számára a legnagyobb problémát az ún. jogági jogellenesség kérdésköre jelenti. Ez a fogalom azt az esetkört fedi le, amikor egy jogszabálynak megfelelő – tehát jogszerű – magatartás másnak kárt okoz. Tipikus példája az építésügyi jogszabályoknak megfelelő, építési engedély alapján végzett építkezés által harmadik személynek okozott kár. Az új Ptk. a gyakorlatban felmerült problémák rendezése céljából egyértelművé teszi, önmagában az a tény, hogy a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, nem teszi jogszerűvé a károkozást: ehhez az is szükséges, hogy a magatartás más személy jogilag védett érdekét ne sértse, vagy pedig jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezze.

A jogellenesség kizártságának tehát konjunktív feltételei vannak. Minden esetben szükséges feltétel, hogy a kárt okozó magatartást jogszabály megengedje, de emellett a másik két feltétel valamelyikének is fenn kell állnia: vagy jogilag védett érdeket nem sért (mert nincs ilyen jogilag védett érdek, vagy van, de nem sérült), vagy van olyan kifejezett jogszabályi rendelkezés amely előírja a károkozó részére a kártalanítást. Ha kártalanítást előíró jogszabályi rendelkezés nincs, akkor ez a feltétel nem áll fenn, így a károkozás jogellenes, és ebben az esetben a károkozó nem kártalanítás, hanem kártérítés megfizetésére köteles. Önmagában tehát a károkozó magatartás jogszabálynak megfelelő volta nem alapoz meg kártalanítási jogkövetkezményt, ahhoz szükséges egy kártalanítást előíró kifejezett jogszabályi rendelkezés is [vö. 6:564. §].

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.4. előreláthatóság

6:521. § [Előreláthatóság]

Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.

Mivel a régi Ptk. szabályozása alapján a károkozó felelőssége a magatartásával okozati összefüggésben felmerült valamennyi kárra kiterjedt, ezért a joggyakorlatban bizonytalanságot okozott a nagyon távoli, a károkozó által előre nem is látható károkért való felelősség kérdése. A konkrét ügyekben nagy nehézséget jelentett annak megítélése, hogy az okozatosság meddig állapítható meg, hol kell, hol lehet elvágni az okozati láncot. Az új Ptk. a gyakorlat bizonytalanságainak kiküszöbölése érdekében kifejezetten kimondja, hogy a károkozó felelőssége nem áll fenn azokért a károkért, amelyeket nem látott és nem is láthatott előre.

A távoli kárért való felelősség problémáját mindenképpen szükséges volt rendezni, azonban dogmatikailag elgondolkodtató az új Ptk. megoldása. A távoli kár problémáját az okozati összefüggés keretében oldja meg, azonban az keveredik a felróhatóság kérdésével. Hiszen a nagyon távoli kárt is a károkozó magatartása okozta, tehát a nagyon távoli kár is ténylegesen okozati összefüggésben áll a magatartással, csak nem volt elvárható a károkozótól, hogy magatartásának tanúsítása idején előre lássa, hogy magatartásának milyen távoli következményei lehetnek.

Olvasmány

Fuglinszky Ádám: Az előreláthatósági klauzula egyes kérdései, avagy kinek, mikor és mit kell előrelátnia. Magyar Jog, 2011/7. 412-425. o.

Blutman László: Okozatosság, oksági mércék és a magyar bírói gyakorlat. Jogtudományi Közlöny, 2011/6. 309-320. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

1.5. a kártérítési kötelezettség terjedelme

6:522. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]

(1) A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.

(2) A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni

a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;

b) az elmaradt vagyoni előnyt; és

c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

(3) A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt.

(4) A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.

Az új Ptk. fenntartja a régi Ptk.-ban is érvényesülő teljes kártérítés elvét, egyúttal kimondja a régi Ptk.-ból hiányzó káronszerzés tilalmát. Az új Ptk. szabályozása kapcsán azonban nagyon fontos kiemelni, hogy a törvény fogalomrendszerében a kár fogalma csak és kizárólag a vagyoni kárt jelenti. A nem vagyoni kár jogintézményét az új Ptk. megszüntette, egyúttal a személyiségi jog megsértésének szankciójaként a sérelemdíjat vezette be [2:52. §]. A 2:53. § alapján, ha a személyiségi jog megsértése kárt (értsd: vagyoni kárt) okoz, akkor az azzal kapcsolatos felelősségre a kártérítési (értsd: vagyoni kártérítési) felelősségi szabályok az irányadóak. Mindezek a törvény teljes dogmatikai rendszeréből és a 6:522. § (1)-(2) bekezdéseiből is következnek, hiszen a károkozónak a teljes kárt meg kell térítenie [(1) bekezdés], és a teljes kártérítés csak vagyoni elemeket tartalmaz [(2) bekezdés].

A teljes kártérítés körében megtérítendő kár fajtái kis eltéréssel – kárpótlás – megegyeznek a régi Ptk. 355. § -ának (4) bekezdésében található szöveggel.

A (3) bekezdésben írt káronszerzés tilalmát a régi Ptk. a normaszöveg szintjén nem tartalmazta, de az levezethető volt a 355. § (4) bekezdéséből és a 361. § (1) bekezdéséből. Ezt a jogintézményt már a régi magánjog is ismerte, és a gyakorlat folyamatosan alkalmazta.

A (4) bekezdésben ír

következő oldal