A Ptk. társadalmi modellje és forrásai

A Ptk. a Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban tömörült államokban elfogadott társadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekinti mintának. A jogalkotó abból indult ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni.

A törvény elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit fekteti le. Ugyanakkor megfelelő jogi védelmet kíván nyújtani a személyeknek is: az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak és a szervezeti jogalanyok személyhez fűződő jogainak is.

Magyarország a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ezt a társadalomfejlődési irányt erősíti meg az Alaptörvény is.

Az új társadalmi modell a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elfogadását, mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét követeli meg. Mindehhez természetesen a magántulajdont terhelő szociális kötöttségek járulnak.

A magánautonómia másik alapvető következménye a szerződési szabadság elvének elfogadása. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, és a piaci verseny szabadságának feltételei között még lehetséges.

A magánautonómia harmadik pillére az egyesülés és a társulás szabadsága, amelynek követelményeit e törvény az egyesület és a társaságok intézményeivel szolgálja.

A Ptk. a létező, jogból indul ki – így a régi Ptk., a régi Gt. illetve Csjt. jogintézményeiből -, és csak ott és annyiban hozott változást, ahol és amennyiben az a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozott. Ezen elvi jelentőségű módszertani kiindulópontnak megfelelően ahol csak lehetséges volt, fenntartotta a régi Ptk. szabályait, s azokat a külön törvények rendelkezéseinek integrálásával és a felsőbírósági gyakorlat normatív formába öntésével egészítette ki, mert beépítette a régi Ptk. több évtizedes felsőbírói gyakorlatának maradandó mondanivalót hordozó, tételes jogi szabályozást kívánó, kodifikációra érett eredményeit.

A Ptk. azonban korszerűsíti is a magyar polgári jog eszköztárát, azokban a kérdésekben hoz újításokat, amelyekre árnyaltabb dogmatikai szemlélettel helyesebb válaszok adhatók.

A polgári jogunk szabályait közvetlenül befolyásolja az Európai Unió jogalkotása, ami közvetlenül érinti törvényhozásunkat. Ebből következik, hogy a Ptk, például a fogyasztóvédelmi szerződési jogban vagy a társasági jogban szervesen beépíti a magánjogi uniós irányelvek kialakult magját.

A jogalkotó elkerülte azonban, hogy az uniós magánjog egész anyagát a Ptk.-ba építse. Ennek oka az, hogy az uniós irányelvek szabályozása túlságosan tagolt, viszonylag változó, egészében nem alkalmas egy hosszú távra tervezett polgárjogi kódex részévé váljon. Ezért az irányelvek részletszabályait továbbra is külön törvényekben hagyta, ez különös gondosságot, körültekintést igényel a jogalkalmazótól a Ptk. alkalmazása során.

A Ptk. nem követ külföldi modellt, de a jogalkotó figyelemmel volt a külföldi kodifikációs példákra. Az újabb legmodernebb nemzeti kódexek - például a holland törvénykönyv és a kanadai Québec tagállam magánjogi kódexe - több szempontból, így a szabályozás tárgya, a jogszabály szerkezete tekintetében mintául is szolgálhattak, de szabályozási modellként nem jöttek figyelembe.

A Ptk. tekintettel van a nemzetközi jogalkotás legújabb eredményeire is. Ezek közül az Európai Alapelvek (The Principles of European Contract Law, 1999, 2002) és az európai modellszabályok (Draft Common Frame of Reference) illetve a Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezmény, és az UNIDROIT Alapelvek (Principles of International Commercial Contracts, 2010), kínáltak követhető példákat a szerződési jog szabályozásánál.

A Ptk. belső szerkezete és nyelvezete

A Ptk. könyvekre tagolódik; a törvénykönyv tartalmi határainak kiszélesítése miatt mennyiségi és tartalmi okokból a könyveken belül a szerkezeti egységek (Rész, Cím, Fejezet, szakasz) számozása újból kezdődik. A §-ok számozása a könyvek sorszámára történő utalással egészül ki.

A kódex könyvei a következők:

A Ptk. megalkotása során kitűzött célként kellett megvalósítani azt, hogy egyértelműen fogalmazza meg a normákat, amelyekből kétségek nélkül meg lehet állapítani a rendelkezés tartalmát. A szabályok nyelve – a tömörsége és jogi műnyelvi szakszerűsége mellett - szabatos, világos és a nem szakember számára is érthető kellett, hogy legyen. Ennek érdekében az egyszerű kifejezést előnyben részesíti az elvont megfogalmazással szemben. Természetesen ennek a törekvésnek esetenként határt szabott a magánjog sajátos terminológiája és fogalomkészlete, a jogi szaknyelv.

A Ptk. - a régi Ptk.-hoz és a korábbi tervezetekhez hasonlóan - nem tartalmaz tantételeket és fogalom-meghatározásokat, hanem a normaalkotást helyezi előtérbe az elméleti konstrukciókkal, definíciók alkotásával szemben és kerüli a kazuisztikát is. A társadalmi és gazdasági változásokat jobban követni képes és ezért rugalmasabb, kellően általánosító szabályokat alkot, anélkül, hogy generálklauzulák indokolatlanul nagyszámú alkalmazásával a jogbizonytalanság veszélyét idézné fel, ám a jogfejlesztő értelmezéshez kellő eszköztárat nyújt.

A törvény csak ott alkalmaz utaló szabályokat, ahol ez a módszer rövidítéssel, a szóismétlés elkerülésével jár, és ezt az előnyt nem rontja le a rendelkezés homályossága vagy kétértelműsége. Tudatosan kerüli az utalásoknál is azt a megoldást, hogy egyszerűen a megfelelő §-ra történjék a hivatkozás. Egy ilyen megoldás nagyon megnehezítené ugyanis a törvény kezelését, alkalmazását. A törvény saját magát az ťe törvényŤ kifejezéssel illeti.

A Ptk. tárgyi hatálya

A Ptk. kódex-jellegű törvénymű és ennek a jellegnek az előnyeit minél szélesebb körben érvényesüléshez juttatja, de természetesen maradtak magánjogi szabályok a törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát adja. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét magával a törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell. Ezért kívánatos, hogy a kódex definíciói a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesüljenek; ez a jogalkotóra is kötelezettséget hárít a jövőbeni normák megfogalmazása körében.

A törvénykönyv tartalmi határait az szabta meg, hogy az egységbe foglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége és más előnyök mennyiben könnyítik meg a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig célszerű, amíg az összefoglalásra kerülő normák módszerbeli egysége fennáll, és a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az egyszerűsítő és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával. Mindezeket figyelembe véve a jogalkotó a családjog anyagát beépítette a törvénykönyvbe. Az integrálás során ugyanakkor gondoskodott a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról. Ennek egyik jele az, hogy a Családjogi Könyv sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelveket fogalmaz meg.

A törvényhozó az egyedi munkaszerződések jogi rendezését, bár felmerültek ellentétes elképzelések, a Munka Törvénykönyvében hagyta, annak ellenére, hogy a munkaviszonyok speciális rendezésének a Ptk., és azon belül főként a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátterét. A munkaszerződés jogi szabályozásának azonban annyi különleges vonása van, hogy nehézséggel járt volna ezt a normarendszert is a polgári törvénykönyvbe integrálni. A munkavállaló fogalmilag gyengébb fél jellege például megkülönböztető sajátosságként jelentkezik a szabályozásnál , és az európai közösségi jogi aktusok alakító hatása is sokkal intenzívebb itt, mint a magánjog egyéb területein, ami a Ptk. stabilitása ellen hathatna.

A Ptk. a társasági anyagi jogi szabályok integrálását megvalósítja, és azokat az egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések között, önálló részben tartalmazza. Ez a megoldás logikusan következik abból a koncepciós kiindulópontból, hogy azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok keretében bonyolódnak, a törvénykönyv adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új kódexbe építése révén bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, és így normák ismétlése válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak háttér-jogszabály jellege utaló szabály nélkül is nyilvánvalóvá válik. Ugyancsak a jogi személyekről szóló könyvben ad absztrakt keretszabályokat a Ptk. a szövetkezetre is, megalapozva ezzel a külön törvényekben maradó ágazati szabályozást a főbb szövetkezeti típusokra (termelő-, szolgáltató-, hitelintézeti tevékenységet folytató szövetkezetek).

Megjegyzés

Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a svájci, majd az olasz törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Az integráció előnyeihez képest kisebb súllyal esnek latba a szokásosan megfogalmazott ellenérvek: a magánjogi és a közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb.

Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát a törvény - a régi Ptk.-hoz hasonlóan - nem integrálja, bár a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok és megsértésük szankcióinak többsége magánjogi jellegű. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban, de azokat, jellegük különbözősége ellenére nem bontotta szét a jogalkotó. A Ptk. azonban a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét is kifejezi, amikor megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét az 1:2.§ (2) bekezdésben, amely szerint a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

A Polgári Törvénykönyv nem egy a törvények közül. Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága, szerteágazó volta önmagában is mutatja. A kódex hatása ugyanakkor jóval túlmutat a közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a törvénykönyvet vagy sem.

A Bevezető rendelkezéseknek kiemelt jelentősége van az egységesítés érvényre juttatásában, mert szabályaik elengedhetetlenek a polgári jog hatalmas anyaga dogmatikai és gyakorlati egybefogásához. Ennek következtében is a törvénykönyv bevezető rendelkezéseinek köre, tartalma és a szabályok alkalmazásának módja jelentősen eltér a régi Ptk. bevezető rendelkezéseitől.

Megjegyzés

A kódexek gyakran szabályaik élén, a bevezető rendelkezések között helyezik el a részletszabályaikon végigható, a konkrét normákat elvi háttérrel övező alapelvi természetű rendelkezéseiket. Így van ez e Kódex esetében is, noha a régi Ptk. nagyobb fontosságot, mélyebb és szélesebb funkciókat tulajdonított a "Bevezető rendelkezések"-nek, mint a Ptk.

A jogalkotó 1959. évi gondolatait a korabeli miniszteri indokolás az alábbiak szerint tudatta: a bevezető rendelkezések a Polgári Törvénykönyv célkitűzéseit tartalmazzák, előírják, hogy milyen módon kell a Törvénykönyvben biztosított jogokat gyakorolni és érvényesíteni, valamint hogyan kell a kötelezettségeket teljesíteni. (...) A bevezető rendelkezések tehát a Polgári Törvénykönyv egyes legfőbb elveit tartalmazzák, és ezek az elvek az egész Törvénykönyvben tükröződnek. A bevezető rendelkezések jelentősége azonban nem csupán ebben áll. Szabályai egyben útmutatást jelentenek arra az esetre is, ha a Törvénykönyv valamilyen kérdésben kifejezett rendelkezést nem tartalmaz: a nyitva maradt kérdést a bevezető rendelkezésekben adott iránymutatás alapján kell megoldani.

Szűkebb felfogást tükröz, és kevesebb funkciót ruház a Bevezető rendelkezésekre a Ptk., amit mutat, hogy az első könyv összesen hat szakaszból áll.

Megjegyzés

A törvény indokolása szerint a Bevezető rendelkezések meghatározzák e törvény célját, szabályozási területét és alapelveit. Ezek a normák adják meg a törvény általános kereteit, áthatják a részletszabályokat, megjelölik azok tárgyi és módszertani jellegzetességeit. A Bevezető rendelkezések többsége alapelvi jellegű, de szerepelnek itt olyan konkrét normák is, amelyeknek általános, az egész kódexre kiható jelentősége indokolja a kiemelt elhelyezést. A Bevezető rendelkezések között megfogalmazott alapelvek tömören kifejezik a törvény egészének eszmei alapját, szellemiségét, és közvetlen segítséget adnak a jogalkalmazás számára.

A Ptk. tehát, szemben a régi Ptk.-val a Bevezető rendelkezések nem minden szabályát tekinti alapelvi jellegű szabálynak. Általános, az egész kódexre kiható jelentőségű szabályoknak – de nem generálklauzuláknak - tekinti, és így az alapelvektől elválasztja azokat a normákat, amelyeket a régi Ptk. alapelveknek, vagy legalábbis alapelvi jelentőségű szabályoknak tekintett, így a jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadását szankcionáló szabályt, ha az ilyen magatartást joggal való visszaélésként kell értékelni, és az általa okozott sérelem másként nem hárítható el. Ez utóbbi rendelkezések a jogalkalmazásban a törvény további könyveinek egyedi szabályai módjára felhasználhatók.

A Bevezető rendelkezések többsége közvetlen szabályozási tartalommal is rendelkezik, primeren normajellegű még azokban az esetekben is, amelyekben a bevezető rendelkezés alapelvi szintű megállapítást foglal magában. E mellett is fontos rögzíteni, hogy a Ptk. Bevezető rendelkezéseinek, így az alapelveknek az alkalmazása során elvi kiindulópont az, hogy a polgári jogi vitákat elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni. A Ptk. alapelvei ezért az ítélkezési gyakorlatban mindenekelőtt a konkrét normák értelmezésénél jutnak szerephez, különösen akkor, ha az adott szabály a bíróság számára kifejezetten mérlegelést enged. Kiemelten fontos azonban az alapelvek szerepe a törvénykönyv hosszú távra szánt szabályainak a változó viszonyokhoz történő alkalmassá tételében. Az alapelvek ebben az értelemben a jogfejlesztő értelmezés legjelentősebb eszközei maradnak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

következő oldal